Fogalomtár
 
Fénytörésmutató mérése
  A fénytörésmutató mérése a drágakövek azonosítása szempontjából igen nagy jelentőségű. Erre a célra általában a refraktométer nevű műszert refraktométer működési elve használják.
 A fénytörésmutató ismerete lehetővé teszi, hogy a vizsgált drágakövet milyen „tájon” helyezzük el, pl. egyforma színű, de különböző ásványféleséghez tartozó drágakövek azonosításánál, bár a szintézisektől való megkülönböztetés szempontjából általában nem perdöntő. Ha viszont a kettős törésű kristályoknál az iránytól függően más és más értékeket olvashatunk le műszerünkről, kérdés, hogy melyik az igazi mutatópár. A kettős törésű drágakövek fő törésmutatói a mérés során kapott legkisebb és legnagyobb értékek.
Ebből a szempontból különböző az adatok elrendeződése az egy optikai tengelyű és a két optikai tengelyű kristályoknál. Az egy optikai tengelyű kristályoknál az egyik mért adat mérés: irányától függetlenül változatlan lesz, a másik adat változik. A két optikai tengelyű kristályoknál mindkét érték változik a mérés során. Ettől függetlenül, mért legnagyobb és legkisebb érték közötti különbözet az adott kő maximális kettős törése. Ez az egyes anyagokra refraktométer-olvasat: egyszerű törés / kettős törés jellemző, és meghatározásukhoz újabb fontos adalék.
A kettős törés jellege lehet pozitív vagy negatív. Az egy optikai tengelyű kristályok akkor pozitív jellegűek, ha a mért törésmutatók közül az alacsonyabb az állandó és a magasabbak változnak. Fordított esetben a kettős törés jellege negatív.
A két optikai tengelyű kristályoknál 10 mérést végzünk különböző irányban, majd kiszámítjuk ennek a 10 mérésadatnak a számtani átlagát; Amennyiben a mert legalacsonyabb érték áll az átlaghoz közelebb, úgy a kristály pozitív, fordított esetben negatív jellegű.
Ez a különbség abból adódik, hogy az egy optikai tengelyű kristályoknál az egyik sugár úgy viselkedik, mintha optikailag izotróp közegben terjedne. Ez az ún. rendes (ordinárius) fénysugár. A méréseknél törésmutatója változatlan.
A másik, az ún. rendkívüli (extraordinárius) fénysugár törésmutatója iránytól függő, változó érték.
A két optikai tengelyű kristályoknál mind a két sugár törésmutatója változik az iránnyal. Ezzel magyarázható, hogy minden mért érték eltér egymástól, kivéve azt a ritka esetet, amikor a mérés iránya éppen az egyik optikai tengelyébe esik. Ilyenkor a mérés alapján könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy egy optikai tengelyű kristállyal van dolgunk. Amikor azonban az egyéb megismert adatokból arra kezdünk gyanakodni, hogy a kristály kéttengelyű, egy-két ellenőrző mérésből hamar kideríthetjük a valóságot.
A fénytörés jelenségével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy a törésmutató mérése számos adalékot szolgáltat a drágakövek azonosításához: nevezetesen, hogy egyszerű vagy kettős törésű, ha kettős törésű, akkor egy vagy két optikai tengelyű és pozitív vagy negatív optikai jellegű anyaggal van-e dolgunk.
Létezik a fénytörésmutató becslésére egy kevésbé pontos, viszonyítási alapon történő meghatározási módszer is. Ez az ún. beágyazási (immerziós) kontrasztjelenségeken alapul.
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu