Fogalomtár
 
Kontrasztjelenségek
  A törésmutató megközelítő pontosságú meghatározása az ún. beágyazási (immerziós) kontrasztjelenségeken alapul. Ezek lényege a következő: minél nagyobb valamely folyadék és a belé helyezett tárgy törésmutatója közötti különbség, annál élesebben válik láthatóvá a tárgy benne, és megfordítva. Pl. egy jégdarab levegőben élesen látható vízbe helyezve majdnem teljesen eltűnik, mert csekély a törésmutatójuk közötti különbség.
  E jelenség kiaknázására különféle magas fénytörésű folyadékokat állítottak elő. Itt Csupán egyetlen példát említünk: ún. beágyazási (immerziós) kontrasztjelenségek A metilén-jodid nevű folyadék törésmutatója 1,742, a gyémánté 2,417, a cirkoné 1,810, és 1,984 közötti, a zafíré 1,760 és 1,780 közötti, egyes magas fénytörésű üvegeké 1,81-ig mehet. Egy edénybe metilén-jodidot öntünk, és táblájával lefelé fordítva belehelyezzük a briliánsformára csiszolt négy követ. Viselkedésük függőleges (alulról fölfelé) megvilágítás esetén a következő: gyémántban teljes visszaverődés jön létre, éppen ezért sötétnek látszik. A fehér korund (zafír) törésmutatója nagyjában megegyezik a folyadékéval, ezért teljesen átlátszó, majdnem eltűnik a folyadékban. A cirkon és a magas fénytörésű üveg törésmutatója a gyémánté és a korundé közé esik, ezért a tábla szélén világos kör jelenik meg, amelyet a kő pereméig sötét keret vesz körül, mert részlegesen (a kő peremén) teljes visszaverődés jön létre.
A magas fénytörésű folyadékokat más módon is használjuk a drágakövek vizsgálatához, különösen a mikroszkóppal kombinálva.
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu