Drágakövek leírása
 
Kalcedon

 Színe: szürkés-fehér, kékes

 Átlátszósága: átlátszatlan, áttetsző

 Mohs-keménysége: 6,5-7

 Kémiai összetétele: SiO2, szilícium-dioxid

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,530-1,539 között ingadozó

 Fajsúlya: 2,58-2,64

 Max. kettőstörése: + 0,006-ig

 Hasíthatósága: nincs

 Diszperziója: nincs

 Törése: egyenetlen, héjas, viaszfényű

 Pleokroizmusa: nincs

 Kristályosodása: trigonális

 Abszorpciója: kékre színezetté: 690.0-660.0,627.0

 Megjelenési formája: rostos aggregátum

 Fluoreszcenciája: kékesfehér

  Elnevezését a Boszporusz partján fekvő ókori városról, Kalkedonról kapta.

  A szűkebb értelemben vett kalcedon színe: szürke, szürkés-fehér, a finom kékesfehértől a majdnem égszínkékig, gyakran ezen színek váltakozó erezetével.

  Már az ókorban is gemmák, talizmánok készültek belőle. Úgy tartották, segít elkerülni a búskomorságot, gyengeelméjűséget. Manapság is kedvelt anyag a drágakővésnökségben. Talán a kvarccsaládnak a kalcedoncsoport a legalkalmasabb tagja Iparművészeti tárgyak, vésetek készítésére. Gyakran készítenek belőle domború csiszolatokat ékszerekbe, dísztárgyakba.

  Tulajdonképpen víztartalmú szilícium-dioxid: SiO2+H2O. Savkezelés és égetés útján színezhető. Szerkezetét tekintve hosszan elnyúlt mikroszkopikus kvarcrostokból áll, amelyek a valamikori felszínnel párhuzamos sávokat építenek föl. A rostok iránya a sávokra merőleges és a végükön kihegyesednek. Pense professzor (Mainz, NSZK) 1959-ben végzett vizsgálatai során megállapította, hogy ezek a hosszú rostok még finomabb keresztirányú sávokra oszthatók. Ez a szerkezet általánosan jellemző a különböző kalcedonfélékre, amelyek között színeik alapján teszünk különbséget.

  Előfordulása: gyakori kvarcféleség. Jelentősebb lelőhelyei Dél-Brazília, Uruguay, Sri Lanka, Madagaszkár, India USA. Hazánkban is csodálatos darabok találhatóak.

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu