Drágakövek leírása
 
Achát festése

  Már a Görögök és a rómaiak is ismerték az achát festésének technikáját.
Mivel a „régi világ” ismert lelőhelyei kimerültek, az igények kielégítésére már nem alkalmasak, így más lelőhelyek kiaknázása vált szükségessé. A manapság tömegesen (leginkább Dél-Amerikában) fellehető achátok színe kellemetlen szürke színű, ugyanakkor sok a szép erezetű kő köztük. Ezeket a köveket festik, hogy elérjék kívánt színvilágot. A húszas évek elején a németországi Idar-Obersteinben  kezdtek el foglalkozni az achátok festésének művészetével, a legkülönbözőbb természetes anyagokat használva fel céljaikra. Az achátfestés egészségre ártalmas eljárás, a festékanyagokból kiáramló gőzök előbb-utóbb tönkretették a velük dolgozók tüdejét. Ma már ismerve a veszélyeket, a kellő óvintézkedések tesznek a dolgozók egészségének megóvása érdekében. Azóta is fejlesztik e tudásokat újabb és újabb festési technikák, és eddig ismeretlen, szinte már néha cukorkaszerű színek kidolgozásával. A festési technikákat szakmai titokként kezelik, így ennek csak a legalapvetőbb, felületes ismeretére van lehetőség. Talán ennek is köszönhető, hogy itt alakult ki az achátcsiszolás európai központja (ma már változik ez a vezető pozíció, és a felhalmozott tudást is elvitték távoli keleti országba, így a fiatalok nem akarnak már ezzel foglalkozni)

 különféle színekre festett achátok A festés technikájának az alapja a kalcedonfélékre jellemző mikrokristályos aggregátum porozitásából adódó nedvszívó képesség. A mellé  társult tömött kvarc nem vagy alig veszi fel a festékanyagot, így megmarad az eredeti színe, erezete, mintázata. Általában szervetlen festékanyagokat használnak, mivel a szerves festékanyagok kevésbé szívódnak bele a kőbe, színhatásuk is gyengébb, és gyakran idővel megfakulnak. Festés előtt az achátokat gyakran végleges formára csiszolják, savval vagy lúggal megtisztítják a felületét. Ezeknél a köveknél gyakori, hogy csak a külső néhány mm-es réteg van átitatva festékanyaggal. Így, az átcsiszolt darab komoly meglepetést is okozhat. Szerencsére vannak műhelyek, ahonnan jó minőségű, szépen átfestett pl. ónixok, szárderrek, stb. kerülnek ki.

  A fekete szín előállításához az achátot koncentrált cukoroldatba (korábban mézbe) áztatják, majd koncentrált kénsavval kezelik. A barna színt ugyancsak cukoroldattal érik el úgy, hogy áztatás után a köveket hevítik, amíg a kellő intenzitású barna színt el nem érik.

  A vörösre festéshez az achátot először vas-nitrát-oldatba áztatják. Ezt úgy állítják elő, hogy rozsdás szögeket salétromsavban oldanak föl. Az áztatás után a köveket erőteljesen hevítik (égetik). A vörös színt az ekkor keletkező vas-oxid adja. A technika módosításával a vörös szín egyéb árnyalatait is létre tudják hozni. A sárga rétegek égetés hatására vörösre változnak

  Zöld szín a krizopráz utánzása. Előállításához az achátokat telített krómsavba vagy kálium-bikromátba helyezik, majd kálium-karbonátba (sütőporba) ágyazzák, és hosszabb időn át melegítik. Állítólag nikkel-nitrát oldattal való átitatás és erőteljes hevítés ugyanezt eredményezi.

  A citromsárga szín úgy keletkezik, hogy a köveket hosszabb időn át meleg, nyers (technikai) sósavba áztatják, amelynek mindig van kevés vastartalma. A sárga színt a keletkező vas-klorid okozza, enyhe melegítés hatására.

  Kék szín a kalcedon utánzása. Előállításához az achátokat melegített, telített vérlúgsóoldatba, majd koncentrált ferri-szulfát-oldatba helyezve főzik.  Ennek hatására keletkezik az ún. berlini kék. Tudnunk kell azonban, hogy a kék szín lassan kifakul!






 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu