Drágakövek leírása
 
Achát

 Színe: különböző színekben, gyakran sávos

 Átlátszósága: átlátszatlan, áttetsző

 Mohs-keménysége: 6,5-7

 Kémiai összetétele: SiO2, szilícium-dioxid

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,544-1,553 között

 Fajsúlya: 2,60-2,65

 Max. kettőstörése: + 0,009-ig

 Hasíthatósága: nincs

 Diszperziója: nincs

 Törése: egyenetlen, héjas, viaszfényű

 Pleokroizmusa: nincs

 Kristályosodása: trigonális

 Abszorpciója: a sárgára színezetteknek: 700.0, (665.0), (634.0)

 Megjelenése: mikrokristályos aggregátum

 Fluoreszcenciája: sávozáson belül eltérő; részben erős: sárga, kékesfehér

  Elnevezésüket minden valószínűség szerint az ókori szicíliai Achates (ma Dirillo) folyóról kapták, ahol annak idején achátokat találtak.

  Színe: különféle sávos. Gyakorlatilag majdnem minden színben létezik

  Az achátok felhasználása ősi vonzalom tárgyai. Talán az egyik legkedveltebb anyaga a drágakővéseteknek, ami gyakorlatilag a kvarccsalád rostos aggregátumairól egységesen elmondható. Már az ókori görög csiszolómesterek készítetek belőle gyönyörű gyűrűket, nyakláncokat, fülbevalókat, melldíszeket, gombokat, sakkfigurákat, állatfigurákat. Természetesen istenek ábrázolásainak is kedvelt alapanyaga volt.
  Nagy Sándor achátamulettet viselt, vésett achátgyűrűt hordtak a római patríciusok. Rendkívül gazdag achátgyűjteménnyel rendelkezett II. Rudolf császár, aki járatos volt az ezoterikus tudományokban és az asztrológiában is. Az ókori és középkori gyógyítók állandó viselését ajánlották. Plinius szerint lázcsillapító hatása volt, de alkalmasnak tartotta rovar-, mérgespók csípés, valamint kígyómarás kezelésére is. Az Ő kezelési módszere is nélkülözi a mai gyógymódok megközelítését.
Hildegard von Bingen receptjei szerint a bőrbetegségek kezelésén túl, megvédi az embert a holdkórósságtól, és az epilepsziától, és éjszakára távol tartja a rossz szellemeket is.

  Ma is kedvelt alapanyaga az ékszereknek, dísztárgyaknak, használati eszközöknek. Az Ógörögök óta a legtöbb vésett drágakövet, achátokból készítették. Ma leggyakrabban vékony lapokra fűrészelik, majd simára csiszolják és polírozzák. Így csodálatosan érvényesülnek a pompázatos rajzolatok. Achátokból vágják ki a réteges köveket is, melyek a rajzos vésetek kialakításának alapanyagai. Óraszámlapokat, tálakat, alátéteket, különféle edényeket készítenek belőlük. Műszaki célokra ugyancsak alkalmasak: többek közt laboratóriumok számára mozsarakat, polírozóköveket, mérlegalkatrészeket csiszolnak belőlük.

  Szerkezetüket tekintve csíkos, sávos kalcedonfélék, amelyekben az egyes sávok között jelentős kontrasztkülönbség van vagy érhető el. achát drúzák, belül kvarckristályokkal Az achátok általában kiömlési kőzetek üregeit töltik ki: un. mandulákat alkotnak, amelynek belseje sokszor üreges. Az üreg belsejében sokszor ametiszt , füstkvarc , citrin , stb. kristályosodhat ki. Ezeket nevezzük druzáknak.
Az achátok a legkülönfélébb rajzolatokat mutathatják, működésbe hozva az emberi fantáziát. Így beszélünk szem-achátról, erőd-achátról, korall-achátról, kör-achátról, tájképachátról, kagyló achátról, rom-achátról, stb.
jáspis és achát keveréke
  A moha-achát nevével ellentétben nem achát, hiszen nem sávos, hanem fonalszerű kloritképződményeket (Fe-Mg-tartalmú alumínium-szilikát) tartalmaz. A kalcedonba beépült zöld színű alakzatok mohára emlékeztetnek. A többi kalcedonváltozattal szemben kisebb a víztartalma.
 
  A dendritachát (gör. Dendron = fa) sem achát, hanem olyan kalcedon, amelyben a kristályosodott mangán-oxid (pirolusit) fára emlékeztető alakzatokat mutat.

  Hajdanában a német achátbányákból (Idar-Ober-Stein és környéke) gyönyörű finom színezetű példányok kerültek ki. Ezek a bányák azonban régen kimerültek. Ma főleg Brazília a fő szállító. Az innen származó kövek azonban szürkék, unalmas színűek, ezért az achát festés technikája újra virágzásnak indult.

  A jelenlegi achátlelőhelyek: Brazília mellett Uruguay, Mexikó és az USA.

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu