Drágakövek leírása
 
Opálok

  Elnevezése az ó-indiai upala (=kő, drágakő) szóból került át a görögbe: opalliosz, amelyen már a mai opált értették.

Az opál számos változata közül csak néhány tartozik a drágakövek közé:
            - a fehér és fekete nemesopál ,
            - a tűzopál és a jóval kevésbé értékes
           - faopál , mely gyakran a kvarcok közé sorolható, mivel gyakran az SiO2               a kvarcokra jellemző mikrokristályos módon jelenik meg.

A közönséges opálok csupán szerkezetüknél fogva tartoznak ide, de drágakőnek nem tekinthetők, (ún. tejopál, májopál ‚stb.).

    Az opálok szerkezete külön figyelmet érdemel: egyszerű műszeres vizsgálat esetén amorf anyagként viselkedik. A részletes szerkezetvizsgálatok azt igazolták, hogy a különböző opálváltozatok nemcsak amorfok, hanem többé-kevésbé kristályosak is lehetnek. Elektronmikroszkópos vizsgálat esetén újabb eltéréseket tapasztalunk az egyes opálváltozatok között. Ezeket hazánkban Takács József geológus vizsgálta. Megállapításait röviden a következőkben ismertetjük:
”Érdekes jelenség az opálnál, hogy a nm-es mérettartományba eső kristályos szerkezet mellett, a néhány 100 nm-es méretben is jelentkezik egy ún. másodlagos szerkezet, amely változatonként különböző alakú és méretű építőelemekből áll.” A közönséges opálfélékben (viaszopál, májopál stb.) az építőelemek alakja és mérete eltér egymástól, színeződésük nyomelemekre (pl. Fe2+, Fe3+) vagy ásványzárványok (pl. hematit) jelenlétére vezethető vissza.

  A tejopálban az építőelemek mérete (100-250 nm) és alakjuk csaknem egyforma, amelyek rendezetlenül helyezkednek el egymás mellett. Az ennél a változatnál is megjelenő kékesfehér szín (opáleszencia) oka a fehér fény szóródása ezeken az elemeken. Mivel méretük a kék szín hullámhosszához (kb. 400 nm) áll a legközelebb, ezért azt szórják a legerősebben (Lényegében ilyen jelenség okozza az ég kék színét is!)

  A nemesopálban az építőelemek mérete és alakja egyforma, és szabályos geometriai rendben követve egymást, háromdimenziós rácsszerű szerkezetet építenek fel. Az általuk felépített rács ismétlődő egységeinek mérete kb. ugyanakkora, mint a fény hullámhossza. Ennek következtében a rács síkjai a beeső fehér fényt szétválasztják különböző hullámhosszú összetevőire, a látható spektrum színeire. Ezt a jelenséget optikai diffrakciónak, a keletkező színjátékot opalizálásnak nevezik.
 Az ausztrál opálok elektronmikroszkópos vizsgálatát először J. Pense (Németország) és J. V. Sanders (Ausztrália) végezték el. Ezek szerint az ausztrál nemesopálban az egyes építőelemek gömbölyűek, és magas szimmetria (szabályos) szerint illeszkednek egymáshoz.
  Az ausztrál nemesopálokkal ellentétben, a vörösvágási (ma: Cervenica, Szlovákia) ún. magyar opálban alacsony szimmetria (triklin) szerint rendezett, szögletes építőelemek mutathatók ki, amelyekkel jól magyarázható színjátékának az ausztrál opálétól való eltérése. Ez az eltérő felépítés tette a magyar opálokat a világ legszebb és legkeresettebb nemesopáljaivá. időközben a mai Magyarország területén is találtak nemesopálokat, melyek kifejezetten kristályopálok. alapszínük enyhén barnássárga, sárgás vöröses, majdnem víztiszta darabokat is találtak.
Az opálok sűrűsége: 1,98 és 2,20 között változik, a „porózus” opálé: 1,26

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu