Drágakövek leírása
 
Nemesopál

 Színe: fehér, sárgás-fehér, barnás-fehér, feketés, fekete.

 Átlátszósága: átlátszatlan, néha átlátszó

 Mohs-keménysége: 5,5-6,5

 Kémiai összetétele: Si02 + H2O, víztartalmú szilícium-dioxid

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,44 és 1,46 közötti

 Fajsúlya: 2,1 körül

 Max. kettőstörése: nincs

 Hasíthatósága: nincs

 Diszperziója: nincs

 Törése: kagylós

 Pleokroizmusa: nincs

 Kristályosodása: amorf

 Abszorpciója: nem értékelhető

 Kristályformája: fürtös aggregátumok, másodlagos szerkezettel

 Fluoreszcenciája: fehér opál: kékes-fehér, barnás vagy zöldes, gyakran foszforeszkál is. fekete opál : nincs

   Elnevezése az ó-indiai upala (=kő, drágakő) szóból került át a görögbe: opalliosz, melynek színjátszó változatát nemes jelzővel illetjük.

  Színe: a nemesopál fehér vagy világos, és fekete alapszínben fordul elő. Mindkét változatra jellemző, a tarka színjáték, az opálnál tapasztalható két fényjelenség, az opalizálás és az opaleszcencia. A fekete opálok ritkábbak, éppen ezért keresettebbek és értékesebbek is.

  Opálmátrixnak nevezzük, a nagyon vékony rétegű nemesopál felülettel rendelkező, az anyakőzettel összenőtt köveket. Gyakran a nemesopál csak foltokban, csillámszerűen jelenik meg, így az anyakőzettel erős és tetszetős kontrasztot alkot. Látványos csiszolatokat szoktak készíteni belőlük.

   Már a régi időkben, időszámításunk előtt az V. században Onomakritos említi az opál figyelemreméltó szépségét. Plinius (i. sz. 60 körül) bőbeszédűen, és jellemzően ír a kőről, melynek tüze a karbonculuséhoz, bíborszíne az ametisztéhez, zöldje pedig a smaragdéhoz hasonlít, úgy, hogy mindezen színek csodálatos keveredéssel együtt lángolnak. Méretét mogyorónyi nagyságúnak szabja meg. Tehát Plinius kétségtelenül a nemesopált ismertette. Elmondja továbbá, hogy, Nonius szenátort mikor a triumverek egyike Marcus Antonius számkivetette, ezen büntetést gyönyörűséges opáljával megválthatta volna, ha azt átadja  Marcus Antoniusnak. Nonius inkább a száműzetést választotta, mintsem Rómában becses kincse nélkül kelljen élnie. Kényszerű elvonulására híres opálján kívül nem is vitt egyebet.
A középkorban azt tartották, hogy mindazon drágakövek kiváló tulajdonságait egyesíti, melyeknek színeit mutatja. Ezzel szinte minden egyéb drágakő fölé emelve, az annyi színben játszó nemesopált. Tulajdonosa, minden bizonnyal szerencsés ember lehetett. Feljegyezték azt is, hogy ha szőke leányok opált viselnek nyakukban, hajuk szépsége soha meg nem fakulhat. Más középkori hiedelmek szerint az opál viselője láthatatlanná válhat.
Plinius ugyan azt írja, hogy az opál csakis a távoli Indiából származhat. Azonban az ó-világban a Magyar földön talált tetszetős nemesopálok lelőhelyén kívül, más lelőhely nem ismeretes. Igaz, hogy a Vörösvágás környéki lelőhelyek létezéséről csak az 1400-as évekig visszamenőleg tudunk felkutatni nyomokat, viszont napjainkig, nem találtak az akkori keleten nemesopált.
Smidt Sándor Drágakövek című könyvében (megjelent: 1890-ben) meg is jegyzi, hogy „méltán választhatnánk nemzeti kövünknek”, hiszen egyedülálló termőhelye, és csodálatraméltó színjátéka, szépsége indokolná. Hiszen más népek, kevésbé tetszetős köveket is tartanak nemzeti kövüknek. Ezzel szemben szinte hátrányba szorul nálunk ez a kő, holott Budapestről Párizsba, majd Londonba szállítják, majd innen látják el Amerikát is. Ekkor még a fekete nemesopál különleges ritkaságnak számított, és csupán néhány híres darabot tartottak számon.

  Az 1800-as években hirtelen csökkent az opál iránti kereslet. Ekkortájt indult útra az a készakarva terjesztett babona, mely szerint az opál szerencsétlenséget hoz a viselője számára. Ennek oka a „kap gyémánt” (mi ez?) frissen felfedezett lelőhelyeinek gazdaságos kitermelhetőségért, a kő előtérbe helyezésének szándéka lehetett. Sikerült is elterjeszteni, mert a babona még magasabb körökben is elterjedt Az ellenszenv évszázad végén kezdett feloldódni, az ausztráliai lelőhelyek 1872es felfedezésekor. Az Ausztrál opálok bőséges termésének piacot kellett teremteni, de az csak a kő agyondicsérésével, és a régi babonák elhárításával volt lehetséges. Így a nemesopál visszanyerte méltán megérdemelt helyét. Ugyanakkor a vörösvágási opálbányák hozama sajnálatos módon nem tudta felvenni a versenyt, az ausztráliai opálbányákéval, gyakorlatilag kimerültek. A ma Szlovák területén lévő cervenicai opálbányák, ahonnan egyébként néha csodálatos, az ausztráliai köveket meghaladó szépségű kövek kerülnek elő, inkább csak gyűjtők kedvelt lelőhelyei. Az utóbbi időkben találtak a mai Magyarország területén is opálokat. 1979-ben az észak-magyarországi Telkibányán jelentették be, hogy a falu mellett levő Orsva-patak egyik mellékvölgyében nemesopált tártak fel. De sajnos ezek olyan kisméretűek, hogy drágakőkent aligha használhatók föl. Az utóbbi évtizedben Monok környékén találtak csodálatos nemesopálokat. Igaz, hozamról itt szinte nem is beszélhetünk, de néha találnak a szivárvány színeiben pompázó csodálatos akár 4-5 ct. kristályopálokat is. Igaz, csak nagy ritkán kerülnek ilyen kövek a piacra, és jelenleg, szinte csak gyűjtő körökben találnak gazdára.

  Figyelem!
A nemesopál mindig tartalmaz vizet. Általában 6-10 % között. Ennek a „kristályvíznek” az elvesztésével az opalizálás csökkenhet, vagy akár meg is szűnhet. Ezért az opál kényes, nem szabad sokáig hőnek kitenni. Egyes opálok, csiszolatlan, vagy törött felületen keresztül szintén elveszíthetik víztartalmukat, ezzel színjátékokat. Csekélyebb mértékű vízveszteség egyes kövekben, vízbeáztatással pótolható. Jelentős vízveszteség esetén akár össze is repedezhet a kő, ami visszafordíthatatlan változás. Csiszolatlan köveket érdemes vízben tárolni. Ugyanakkor minden opált óvnunk kell a savaktól, lúgoktól is.
  Külön érdekesség a nemesopál szerkezete, melynek az opalizálást köszönheti. Első ránézésre amorf anyag, de megjelenik benne egy másodlagos kristályszerkezet is, amit az opálok leírásánál részletezünk.

  A világ számos területén fordulnak elő, de a minőségek nagyon eltérőek. Minden idők legszebb nemesopáljait a már említett, Szlovákiához tartozó Vörösvágás (Cervenica) környékén elterült andezitlávája szolgáltatta. Itt gyakorlatilag csak néhány feketeopált találtak amiről tudunk A lelőhelyek létezéséről 1400 óta tudunk. Ma Ausztrália, több lelőhelyéről, általában homokkőbe ágyazva, a világtermelés 95 %-át szolgáltatja. Innen kisebb mennyiségben kerülnek elő fekete alapszínű opálok is. Fontos még Mexikó, de az innen származó nemesopálok minősége meg sem közelíti az ausztrálokét. Kevéssé jelentős előfordulások még: Guatemala, USA, Honduras, Brazília, Japán. Közönséges opál természetesen gyakrabban fordul elő a Földön sokfelé.

   Az opált összetéveszteni más drágakővel, sajátos fényjelenségei következtében nem lehet.

  Ugyanakkor fontos az opáldublettek és -triplettek fölismerése. Az opáldublettek vékony, szép színjátékot mutató opállemezkék homogén színű opálra, ónixra vagy fekete üvegre ragasztva, az első esetben fekete festékréteg alkalmazásával; az opáltriplettek felül, igen vékony hegyikristály kabosonból vagy lemezből, alatta valamelyik opáldublett-fajtából épülnek fel. Az opáldubletteket és -tripletteket nem tekinthetjük hamisítványnak, amennyiben azokat ilyen minőségük megjelölésével adják el. Előállításukat indokolja, hogy a jól opalizáló réteg néha olyan vékony, hogy önmagában nem alkalmas drágakőként való fölhasználásra. Ha tehát másik drágakővel összeragasztva kerül forgalomba, nem követünk el hamisítást. A tripletteken fölül alkalmazott hegyikristályréteg megvédi a vékony, viszonylag puha és kényes opálréteget a mechanikai behatásoktól.
A dublettek alapos nagyítós vizsgálattal különösen oldalról jól fölismerhetőek, a triplettek fényes felületükkel hamar elárulják magukat.
 
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu