A drágakővésnökség története
 
Görögország

 

 --  Kr. előtti X.-VII. század

Amikor a Mükénéi birodalom 1200 körül elkezdett szétszakadni, a kővéső művészet is alacsonyabb szintre süllyedt. A Mükénéi birodalom bukása után a Kr. előtti XI. században a csiszolókorong ismerete is elveszett. A Kr. előtti 1000 körüli időszakra akkor nagy nyugtalanság volt jellemző az egész Földközi tengeri területen. A Dorierek támadásai Görögországban nagy zavarokat okoztak. A Kr. előtti 10. és 9. században a nyugalom ismét helyreállt és Görögország ismét elkezdhetett felvirágozni.

A geometrikus korszakban (IX.-VIII. század) a pecsétkövek egyszerű formájúak voltak, többnyire egyszerű geometriai motívummal. (Sajnos ezekből nincsen példa az Érmetár gyűjteményében.)
Mivel a csiszolókorong használata ismeretlen volt, az ábrákat burijn-nel vésték puha anyagokba mint pl. szteatitba, elefánt vagy egyéb csontba. A kövek egy különleges csoportját 'szigetköveknek' hívják és Kr. előtti VII. és VI. századból származnak. A csoport arról kapta a nevét, hogy a legtöbb kő, amely ide tartozik a Görög szigetekről származik és valószínűleg ott is készült. A kövek ezen csoportját a Minói / Mükénéi kövekhez való hasonlatosságuk  választja el a többi korabeli kőtől;  formájukat és ábráikat tekintve egyaránt vannak egybeesések. A kövek eredetével és a minói hagyományok esetleges fennmaradásával kapcsolatban sötétben tapogatózunk.

 Kép:
 Szürke/fehér, félátlátszó szteatit.
 Lencseforma 13x6 mm
 Kr. előtti VII. század vége
 Szárnyas ló felemelt jobb lábbal
 Melos-ról származik

 Szürke/fehér, félátlátszó szteatit.  Lencseforma 13x6 mm  Kr. előtti 7. század vége


 -- Orientaliserende és Archaikus korszak: Krisztus előtti VII.- V. század kezdetéig

Kr. előtti VII. században Görögország főleg a gyarmatosítás által erős kereskedelmet fejlesztett ki a Földközi tenger keleti és nyugati vidékeivel. Főképpen a föníciaiakon keresztül keleti hatások kerültek Görögországba.
Ebben a korszakban 2 változás történt a görög drágakővéső művészetben:
 - a szkarabeuszforma bevezetése
 - keményebb kőfajták használata

Az egyiptomi szkarabeuszforma közkedvelt lett a föníciaiaknál, akik sokat kereskedtek a Földközi tengeri területeken. A görög kereskedelmi kapcsolataikon keresztül került be Görögországba is a szkarabeuszforma. Főleg a zöld jáspis, egy keményebb kőfajta került felhasználásra a szkarabeuszhoz.
A görögök gyaníthatóan a föníciaiaktól tanulták meg, hogyan munkálhatták meg fúróval a keményebb kőfajtákat. A jáspis, karneol, kalcedon és achát gyorsan közkedvelt anyagokká váltak.
A görög szkarabeusz egy felül gömbölyded, alul lapos, ovális kő volt. A gömbölyded részre egy bogár ábrája került. A lapos részre egy intaglió ábra került mutatós kerettel ellátva. Néha a gömbölyded részre más ábra került, mint például egy maszk vagy egy állatfej.Ebben az esetben psuedo - szkarabénak hívjuk.

Ha a gömbölyded rész teljesen díszítetlen maradt, szkaraboidról beszélünk. Ebben a korszakban a köveken lévő ábrákat is a kelettől vették át.
Mesebeli állatok, szfinxek, lótusz és pálma, valamint rozettás töltő motívumok gyakran kerültek ábrázolásra. A görög vázafestészettel vonható párhuzamok jó kapcsolódási pontokat nyújthatnak az ebből a korszakból származó kövek időbeli meghatározásához. Az archaikus korszakban (VI. század 2. fele - V. század kezdete) szoros stílusbeli egyezések is kimutathatóak a vázafestő művészettel. A testfelépítés bemutatása mindkét képzőművészeti ágban megegyezik; ugyanígy a mitológiai témák megjelenése és egyre inkább előnyben részesítése is. Végül, a drágakővésnökök ugyanúgy, mint a festők és a fazekasok ugyanabban az időszakban kezdték el aláírásukat is munkáikon elhelyezni.

Drágakővésnökök nevei, mint Epimenes, Onesimos, Syries és Semon a Kr. előtti VI. század végéről illetve az V. század kezdetéről ismertek.

Zöld jáspis. Szkarabé.
14x12x6 mm
Kr. előtti VII.-VI. század
Két katona ül egy kocsiban melyet két ló húz.
E fölött betűk.... (=Ethss) melyek valószínűleg a kő tulajdonosára utalnak, mert a véset egy nagyon szembe ötlő helyen áll.
Művészek kezdőbetűi többnyire kevésbé feltűnő helyre voltak vésve.
 
Macskaszem karneol  modern forgatható köves gyűrűben. Szkaraboid.
17x13.5x10 mm
Kr. előtti VI. század
Oroszlán tátott szájjal és felemelt farokkal. Fölötte 9 pontból álló rozetta minta.
Az oroszlán motívum rozettával egybeeséseket mutat Naukratiszból (görög gyarmat a Nílus deltájánál) származó agyagáruéval, mely ugyanebből az időből származik.
 Macskaszem karneol  modern forgatható köves gyűrűben. Szkaraboid. 17x13. 5 x10 mm Kr. előtti 6. század

  -- Klasszikus korszak: Krisztus előtti V.-IV. század

A görög művészet virágzását a drágakővéső művészet is tükrözte. A vésett kövek ugyanazokat a stílus - és témabeli fejlődéseket mutatják, mint a kortárs festő - és szobrászművészet. Még a kő kicsiny felületén is mestermunkákat tudtak kreálni a görög kővésnökök, melyek nem maradtak el a 'nagy művészettől’.
A leggyakrabban előforduló kőforma a szkaraboid volt, melyet egyre gyakrabban erősítettek gyűrűbe. A felhasznált anyagok nagy választékán belül a kalcedon különleges előnyt élvezett, de gyakran használták a karneolt, achátot, hegyikristályt, jáspist és a lapis lazulit is. Emellett előfordultak üvegből (üvegpasztából) készült intagliók is, mint ahogy ez kitűnik az athéni Partenon épen maradt leltári listájából. A témák nagyon változatosak voltak. A hagyományos mitológiai ábrák mellett a napi eseményekből kölcsönzött témák is egyre fontosabb helyet foglaltak el. Atléták, dolgozó nők, gyermekek és így tovább. Minden ábra az anatómia pontos ismeretével, valamint közelről és redőzéssel volt ábrázolva. Ezek a fejlődések a vörös figurájú vázákon is láthatók melyek ugyanekkor készültek. Állatábrázolások rendszeresen fordulnak elő a vésett köveken. Egy bizonyos állatot, pl. egy madarat vagy lovat gyakran nagyon pontosan ábrázoltak. A felszín többi része üres maradt, hogy a szemlélő teljes figyelme az állat képére irányuljon.

Szürkésfehér kalcedon. Szkaraboid.
22x17x5.5 mm
Kb. Kr. előtt 400
Galoppozó ló. A hátsó lábak nyújtva, a mellső lábak felemelve vannak ábrázolva. Alatta földvonal.

Szürkésfehér kalcedon. Szkaraboid. 22x 17x 5.5 mm Kb. Kr. előtt 400

 

 -- Hellenizmus: Krisztus előtt 325 -I.század

A Krisztus előtti IV. század során változások történtek a klasszikus görög művészetben. Ezek a változások meghatározóak voltak a Hellenizmus művészetében.
Lysippos szobrász hatására az emberi alak ábrázolásánál a testen megváltoztak az arányok. A test hosszabb és karcsúbb lett, a fej pedig kisebb alakban lett ábrázolva. A portré iránti érdeklődés is egyre nagyobb lett.
A kővéső művészetben a kövek és a figurák formái egyre hosszabbá váltak. A köveknél egyre inkább a hosszúra nyúlt ovális formát részesítették előnyben. Az álló oválist gyakran használták egy (emberi) figura ábrázolásához, a fekvő oválist pedig csoportok vagy ismétlődő jelenetek megjelenítéséhez. Nagy Sándor hódításai során sok új területet tártak fel, ami kőzetek egész birodalmait nyitotta meg. Hiacint, gránát, berill, topáz, ametiszt, hegyikristály, karneol, szárd, achát és szárd-ónix, Mindezek egy színes egészet nyújtottak.
A kövek többnyire elég nagyok voltak és gyűrűbe bele voltak erősítve. A köveken lévő ábrákat a hagyományos görög mitológiából kölcsönözték, itt Dionüszosz, Afrodité és mindkét istenség utódaira eső hangsúlyt lehet felfedezni. Az egyiptomi istenségek, mint Ízisz és Szerapisz, Nagy Sándor hódításainak hatására jelentek meg a színen.
Medúza fejét is gyakran vésték a kövekre.
Emellett különösen nagy mennyiségben készültek portré ábrát viselő kövek is. Főleg Nagy Sándor követői, a Seleucidák Szíriában és Ptolemájuszok Egyiptomban, nagyban stimulálták a portréművészetet a vésett köveken.
A kövek dekoratív szempontja egyre fontosabbá vált és ez vezetett végül a kámea létrejöttéhez; egy réteges kő (szárd-onix), melyen az ábra nem a kő-ben,
hanem a kö-vön van. Mivel az ábra domborműként volt a kövön, a pecsételés a kámeával lehetetlen volt. A kámeákat tisztán díszként határozhatjuk meg.
A forma is erre mutat. A kámeák néha olyan nagyok voltak, hogy nem lehetett őket hordani, hanem például dísztárgyként a falra akasztották őket. A hellén költő Kallimachos például elmondja, hogyan látott különböző kámeákat az alexandriai palota falán lógni.

Világos lila ametiszt
19x13x5 mm
Kr. előtti III. évszázad
Ízisz, aki Hóruszt szoptatja. Ízisz görög öltözékben van, fején lótuszvirágos fejkendővel. Az ölében ott van a gyermek Hórusz feltűnő koronával a fején.
Ez az egyiptomi motívum nagyon közkedvelt volt a hellén periódusban és később még a rómaiak is gyakran használták.

 Világos lila ametiszt 19x13x 5 mm Kr. előtti 3. évszázad

 Fehér kalcedon modern arany gyűrűben
29x25 mm
Kr. előtti III.-II. század
Folyamisten. Ebben a kőben minden arra irányul, hogy amennyire csak lehet, egy vízi istenséget sugalljon: a kő vízszerű színe, a vállak hullámzó vonala és a hajtincsek fodrozódása.
A folyamisten arckifejezése egyezéseket mutat Nagy Sándor idealizált portréjával.

 Fehér kalcedon modern arany gyűrűben. 29x 25 mm, Kr. előtti 3.-2. század

 Narancsszínű karneol. 6 oldalú hasáb, hosszában átfúrva.
12.5x7 mm
Kr. előtti III.-II. század
Istenek és papok. Feltűnőek a hosszú és karcsú alakok, melyek tipikusak a hellén művészetben.
1. férfi vázával
2. férfi rövid ruhában, jogarral
3. istennő lótuszkendővel a fején
4. Aténa
5. férfi hosszú ruházatban jogarral
6. Ízisz jogarral, anch-kal (az élet jele) és lótuszpánttal
 A képre kattintva megtekintheti nagyobbban.
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu