A XV. században, Itáliában olyannyira megnőtt az érdeklődés a klasszikus ókor iránt, hogy az antik világ újjászületéséről lehetett beszélni.
Főként a társadalom felső rétegére volt jellemző, hogy klasszikus műtárgyakat, mint pl. szobrokat, érméket és vésett köveket gyűjtöttek össze, hogy tanulmányozzák és imitálják azokat. Ennek az intenzív érdeklődésnek a kővéső művészet újjáéledése szintúgy az eredménye lett. Ebben Lorenzo de Medici/1449-1492/ Florance-ban fontos szerepet játszott. Sok megbízást adott és stimulálta a vésett kövek készítését a klasszikus ókor mintájára.
Az Érmetár gyűjteményébe tartozik egy kő, mely felirata szerint Lorenzo de Medici gyűjteményébe tartozott, vagy abból való kő mintájára készült.

Kormelián intaglió 25x 22 mm XV. század Kentaur oltárral, tömjénedénnyel és hátán fekvő oroszlánnal. Az alapvonal alatt felirat: LAVR MED

A reneszánszból származó vésett drágakövek mindenféle ábrát hordoztak. Nemcsak mitológiai és történelmi témákat, de bibliai jeleneteket is. Portrékat ugyanolyan gyakran ábrázoltak intagliókon mint kámeákon. Az érdeklődés a valódi görög és római kövek iránt olyan nagy volt és annyira kevés volt a rendelkezésre álló anyag, hogy nagyon sok másolat és utánzat készült. Néha a köveket úgy tették "eredetibbé", hogy antik művészek aláírását vitték fel a kőre.
Ezek a praktikák már a XVII., XVIII. de főleg a XIX. században zavarodottsághoz vezettek a gyűjtők között, és bizalmatlanságot szültek minden kővel kapcsolatban. Az antiktól szinte megkülönböztethetetlen kövek mellett voltak olyanok is melyeket egyértelműen nem antikként lehetett azonosítani. Ezt néhol a keresztény témájú ábra alapján, néhol az egyértelműen beazonosítható portré alapján lehet meghatározni. A mitológiai, antik világból kölcsönzött ábrák néha egyértelmű reneszánsz jellemzőket hordoztak, ilyenek voltak, pl. a távlati építészeti ábrák a háttérben, finoman kidolgozott figurák és mozgalmas jelenetek.

 

Karneol intaglió 21x 16 mm XVI. század Fekvő bika. Az 'Apollonides' aláírás abból a célból lett a kőbe vésve, hogy valódi klasszikusnak tűnjék.
Achát kámea 18x 23 mm XVI. század Krisztus. Ez egyértelműen nem antik ábra, a keresztény témából ítélve. Az ábrázolás egy 16. századi oltárdarabra emlékeztet.
Szárd-ónix kámea arany foglalatban 34x 27x 5 mm XVI. század Tengeri jelenet. Vénusz Marina egy kagylón áll és két delfin húzza. A háttérben egy város.

Olasz művészek XVI. századi vándorlásaik során érintették az összes európai udvart, miáltal a drágakővéső művészet szélesen elterjedt. A XVI.-XVII. századi ábrákra tipikus hatással volt a Manierizmus (manierisme) (egy a XVI.században kialakult stílus, a reneszánsz harmonikus szépségére adott reakcióul), amit főképp a hosszan nyújtott figurák és furcsa tartások megjelenítésében láthatunk egyértelműen.
 

Szárd-ónix kámea 36x 46. 5 mm XVI. sz.vége Erzsébet portréja Angliából, készült 1600 körül.