A barokk egy olyan periódus volt, amelyben a gazdag, fényűző, impozáns formák voltak a legjellemzőbbek. gy érthető hogy a kicsi vésett kövek készítése kevesebb érdeklődést váltott ki.
Az intagliókat főleg pecsétként készítették. Mitológiából, történelemből és vallásból származó jeleneteket ábrázoltak, amelynél a hangsúly a dekoratív, növényvilágból kölcsönzött alkotóelemre esett.  kámeáknál különösen nagy érdeklődés volt a portré iránt.
A portrékámea volt így az egyetlen téma a kővéső művészetben, ami valamilyen szintű virágzáson ment át a XVII. században.
A drágakővésnökök megpróbáltak alkalmazkodni a barokk pazarlási vágyhoz, nagyobb kövek pazarló jelenetek kompozícióival, történő megmunkálásával. A vésett köveket a barokkban nem annyira különálló műtárgyaknak tekintették, hanem arra tendáltak, hogy több követ dekoratív elemként egy nagyobb egészbe, mint pl. egy ékszerbe helyezzenek.

Achát kámea 36x 49 mm 17. század Jobbra néző női portré. Fátyolozott nő portréja, mely nagy formátuma miatt különösen jellemző a barokkra.