A drágakővésnökség története
 
Klasszicizmus, XVIII. század

 

A Klasszicizmus növekvő hatása - az újra megújult érdeklődés az antik világ iránt - a drágakőművészetet ismét virágba borította.
Igaz, hogy a klasszikus stílusjegyek végig jelen voltak a 17. században, de a 18. században volt egy tisztább visszanyúlás a klasszikus ókorhoz.
A vésett kövek számos tudós és gyűjtő számára tudás és elégedettség forrásai voltak. Mind az antik, mind a modern kövek iránti igény óriási méreteket öltött és számtalan művész foglalkozott mind kámeák, mind intagliók készítésével.
Európa fejedelmi udvarai, például az osztrák-magyar udvar Mária Terézia alatt (uralkodása 1740-1780) és az orosz udvar Nagy Katalin alatt (uralkodása 1762-1796) voltak a vésett kövek legfontosabb központjai.
Emellett volt sok utazó művész is, akik az egyik megbízótól a másikig utaztak. A vésett drágakövek kereskedelme is magasra szökött, miáltal számtalan műkedvelő kibővíthette a gyűjteményét. A köveken a jeleneteket főleg a klasszikus ókorból kölcsönözték. Ókori kövek szinte pontos másolatai is készültek, a művész aláírásával vagy a nélkül. Mind laikusoknak, mind hozzáértőknek sok nehézséget okozott és okoz most is hogy a 18.századi másolatokat megkülönböztessék a valódi antik kövektől. Ókori figurák portréit nagy sorozatokban gyártották. Római császárok, hadvezérek és görög filozófusok portréi szinte egy tanulószobából sem hiányozhattak. Főleg a kámeák, melyek a megjelenési formájukban eleve tipikusan 'antik'-ok voltak, nagyon kívánatos gyűjtőtárggyá váltak. A klasszikus motívumok és portrék mellett a modern kámeaportré is példátlanul közkedvelt volt.

 Karneol intaglió arany gyűrűben
17x 12.5 mm
18. század
Cybele istennő oroszlánon, balra nézve.

 Image

 Achát intaglió
15x 19 mm
18. század
Julius Caesar.

 Image

 Kalcedon intaglió
31x 29 mm
18. sz.
Krisztina nagyhercegnő portréja Brunswijkből.
Ez a portré intaglió technikával készült, de egyértelműen díszítménynek készült.
A betűk, melyek a címzést mutatják, ugyanis nem tükrözve vannak felvésve.

(hiányzó kép?)

 Ónix kámea
18x 20 mm
18. sz.közepe
Egy fiú portréja.
Ez a kis portré gyaníthatóan a gyermek V. Wilmost ábrázolja. A mell alatt az aláírás L N (Lorenz Natter) áll.
(Képre klikkelve megtekinthető nagyobb felbontásban)

 Image

 

A Királyi Érmetár Állami Múzeum impozáns gyűjteménnyel rendelkezik vésett kövekből, melyeket Lorenz Natter (1705-1763) készített.
Natter egy utazó művész volt, kinek a munkája tipikus a 18. századra. Őt az antik kövek inspirálták és olyan tökéletes termékeket készített, hogy különbség az eredeti és az utánzat között alig látható. Szerencsére sokat ezekből a kövekből a saját aláírásával látott el.

Kalcedon intaglió arany foglalatban
24x 30 mm
1747 - 1751
Medúzafej kígyóhajjal. A fej mögött aláírás:
Natter ep: Natter készítette ezt a követ. 

 Image

Intagliók mellett kámeákat is készített antik mintára. Saját idejében kortársakról készített portréval ellátott vésett kövei miatt vált ismertté.
1747-1751-ig IV. Vilmosnak dolgozott a helytartói udvarban. IV. Vilmos lelkes kőgyűjtő volt és sok megbízást adott Natternak. Ezek között volt jó pár intaglió portré többek között magáról és fiáról, a későbbi helytartóról V. Vilmosról. 
 Karneol intaglió
166x 19 mm
1751
V. Vilmos, jobbra néző portré. Aláírás: L. N.

 Image


 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu