A kámeákat a 20. században még mindig hordják. A 20. sz.első felében a 19. századi kámea divat folytatásaként maradtak fent a Jugendstil és Art Deco ékszerek között. Az utolsó évtizedekben észrevehető néhány visszanyúlás a kámeadivatba, mint egyfajta melankolikus vágyakozás 'nagymama idejébe'.
Az anyagok között, melyekből a kámeák készülnek, a szardonix, az onix és könnyen megmunkálható kagyló kerültek fontos helyre.
Sok XX. századi kámea készült és készül Olaszországban. Továbbá Idar-Oberstein múzumában csodálatos példákat lehet látni R.Hahn és tanítványai munkáiból. A XX. századi hollandiai kővéső művészetnél főleg Ingrid Linskens nevét kell megemlítenünk. Ő egy kifinomult fogorvosi fúró segítségével - melyre különböző fúrófejek és csiszolókorongok helyezhetők - visz fel ábrákat féldrágakövekre. Az eszközök talán tipikusan XX. századiak, de a munkamódszer nem különbözik az 5000 évvel ezelőttitől.