A drágakővésnökség története
 
A kővésés tanulmányozása a XX. szézadban

A XX. században a vésett kövekkel foglalkozó tudományos kutatás már nem kizárólag a kövek antik eredetét célozza meg. Nagy előrelépés volt annak belátása, hogy hogy nemcsak a klasszikus ókor, hanem a Középkor, a Reneszánsz, a XVII., XVIII. , és a XIX. század is rendelkezett a maga kővéső művészetével. A nem antik eredetű kővéső művészetet lassan de biztosan egyre jobban kezdték értékelni és kutatni.
A modern kőfaragás alapjánál ott van azoknak az adatoknak a mérlegelése, amelyekkel maga a kő szolgál. E kutatás alapján a XX. század során nagy számban jelentek meg publikációk, melyekben jó fényképek nélkülözhetetlen segítségével sok kő és gyűjtemény került nyilvánosságra. Ezek a kiadványok lényeges összehasonlítási alapot szolgáltatnak és hozzájárulnak ahhoz, hogy nemcsak az időbeli elhelyezkedésről szóló tudás, de technikákról, formákról, motívumokról és a képzőművészet más ágaihoz való kapcsolódásokról szóló ismereteink is egyre bővülnek.

A kővéséssel kapcsolatos kutatás egyik legfontosabb kérdése a kormeghatározásé. Abban az esetben, ha egy kő megtalálásának körülményei által világosan meghatározott – pl. amikor ásatásból ered-, akkor kora gyakran az ezzel kapcsolatos összefüggések alapján meghatározható.

Ezzel szemben a legtöbb kő, amely a kutatók szeme elé kerül, meghatározatlan eredetű vagy gyűjteményekből származik. Csak egy gondos kutatás szolgálhat eredménnyel a kormeghatározás és a valódiság tekintetében. Valódiság alatt itt főleg azt értjük, hogy a követ egy ókori művész készítette, nem, pedig egy reneszánsz- vagy későbbi kővéső.
Legelőször a formát, a méretet és az esetleges foglalatot vizsgálják meg. A vésett kövek formáját a századok során a váltakozó divat eredményeképpen számtalanszor változtatták. Minden időszaknak megvoltak a maguk saját, közkedvelt formái gyűrűkhöz, függőkhöz és más foglalatokhoz. A forma és a méret alapján már találhatunk útmutatást a kormeghatározáshoz.
Ezután a kő mikroszkóp alá kerül. Ezzel megnézhetjük a technikát, milyen fúrócskákat használtak, a polírozást, a felület esetleges kopását és a vésés mélységét.
Ezeknél is minden kornak megvoltak a maga ismertetőjegyei. Néha maga az anyag is szolgál adatokkal. Bizonyos kőfajtákat nem mindig lehetett beszerezni vagy túl nehéz volt a megmunkálásuk.
Felfedezőutak, új kereskedelmi kapcsolatok vagy technikai újítások néha megadhatják a lehető legkorábbi időpontot. (terminus post quem)

Az ábrát is megvizsgálják. A témát kölcsönözhették a klasszikus ókorból, pl. a mitológiából, vagy lehet ’modern’, például történelmi vagy keresztény. Az ábra mutathat stílusjellemzőket is melyek egy bizonyos időszakra mutatnak. Így például a sűrű ábra vagy egy épületábrázolás a háttérben gyakran fordul elő a Reneszánszban, a Manierisme-ban pedig gyakoriak voltak a tipikus hosszú testformák és furcsa tartások. A ’nagy művészettel’ párhuzamosan a kővéső művészetnek is megvannak a maga periódusonkénti stílusjellemzői.

Az ábrák között végül párhuzamokat keresünk, hogy megnézzük ábrázolva vannak-e más köveken is, és ha igen, akkor hogyan. A kövek és ábrák vizsgálatából származó adatok mellett a kő eredetét is megvizsgáljuk. Ez azonban sok archívumokban történő keresgélést igényel, amely gyakran még eredménytelen is. Néha azért sikerül egy kő történetét kideríteni. Ilyenkor választ kapunk olyan kérdésekre, mint: kik birtokolták a követ, mikor tesznek róla először említést, “ásatókkal” állt-e kapcsolatban az első tulajdonos, vagy kortárs kővésnökökkel? Mindezen válaszok a többi vizsgálati eredményhez adva hozzájárulhatnak az időbeli elhelyezés problémájának megoldásához.

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu