A drágakővésnökség története
 
Kiadványok


A kövek vizsgálatához szétválaszthatatlanul hozzátartozik az eredmények publikálása.
Az 1900 korul a Furwangler által publikált “Antik kövek” c. kiadvány, a tudományos kőkutatás iránti érdeklődésbe ismét új életet lehelt a XIX. századi visszaesés után.
Kiadványok, főleg fényképekkel ellátott katalógusok áradata volt az eredmény. Mindkét világháború csökkentette némelyest a tudományos aktivitást, de a 2. világháború után ismét megújult érdeklődéssel folytatták azt.A kőkutatás öreg rókáinak soraihoz – mint pl. Vollenweider, Richter es Zadoks, fiatalok is csatlakoztak, mint pl. Zazoff, Kenna, Boardman és Maaskant. Mindegyikük specialistává vált a kőkutatás egy bizonyos területén. A modern kőkutatás jellemzője az a tény, hogy a köveket már nem egy különálló művészi kifejeződésként határozzák meg, hanem különböző módokon kapcsolják más művészi kifejeződésekhez, mint pl. vázafestészet, érmék stb.
A nem-antik kövekről sokkal kevesebb kiadvány jelenik meg. Wentzel publikált többek között számos bizánci kámeát és Elisabeth Nau a XIII. századi itáliai Staufische udvar kővéső művészetével foglalkozott.

Meijer doktori desszertacióját XVII. – és XVIII. századi kővéső műhelyekről készítette 1973-ban.
A XVIII. századi kővésnök Lorenz Natter munkáját Elisabeth Nau fejtette ki részletesen.
Az utolsó évtizedben sok magán- és múzeumi gyűjteményt hoztak nyilvánosságra, melyeknél világos szakosodást, elkülönülést lehet észrevenni.
A Holland Királyi Érmetár antik intaglió gyűjteménye M. Maaskant Kleibrink által 1978-ban látott napvilágot. Abban a publikációban, mely nagy fontosságú a gyűjtemény hozzáférhetőségét tekintve, abbeli próbálkozásban, hogy a római kővéső művészeten belül különböző műhelyek munkáját megkülönböztessék, a hangsúlyt a használt vésőtechnikákra fektették. A leningrádi Hermitage nagy vésett kőgyűjteménye iránt gondozott kiadású könyvecskék segítségével az érdeklődés megnőtt. A könyvecskék mindegyikét egy-egy szakértő írta. Ezek áttekintést adnak a különböző részlegekről, gazdagon illusztrálva a terjedelmes anyag egy kiválasztott részét. Neverov az antik kámeákkal és intagliókkal foglalkozott, Kagan pedig a Nyugat-Európai kámeákkal.
Számos egyéb kiadvány jelent meg kövekről, motívumokról és gyűjtemények tűntek fel. Ezek közül itt meg Peter és Hilda Zazoff ‘Gemmenforscher und Gemmensammler’ című könyvet kell megemlítenünk. Mert ez a könyv nem a köveket, hanem a kutatókat állítja középpontba, és egyszer-egyszer ők is megérdemlik a figyelmet.

 

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu