A drágakővésnökség története
 
A Holland Királyi Érmetár gyűjteményének története

 

A Holland Királyi Érmetárat 1816-ban I. Willem király alapította, a napóleoni korszak utáni történelmi és művészeti gyűjtemények általános újraszervezésének keretében. Az újonnan alapított kabinet neve kezdetben még bizonytalan volt. Penningkabinet (érmetár) vagy Zijne Majesteits Verzamelingen van Penningen (Omeltosage ermegyujtemenye).

De Wilde portréja, a Gemmae selecate Antiquae-ból származik.
De Wilde portréja, a Gemmae selecate Antiquae-ból származik.

1816 végétől kezdve használjak a Királyi Érmetár nevet és ez meg is maradt használatban rövidebb formaként a későbbi, hosszabb Érmék, Penningek és vésett kövek királyi kabinete mellett.
1986-ban, a Hágából Leidenbe történő költözés után változott meg Állami Múzeum Királyi Érmetárra. Az Érmetár gyűjteménye 1816–ban létre jött a királyi gyűjtemény és az állami érmetár gyűjteményének összeolvasztásával.
I. Willem király a vésett kő gyűjtemenyét ősapáitól, IV. - és V. Willem helytartóktól örökölte. IV.Willem gyűjteménye részben régebbi gyűjteményekből állt (a Thoms és a De Wilde gyűjteményekből) részben, pedig olyan vésett kövekből, melyeket ő maga készíttetett. Így a XVIII. századi kővésnök Lorenz Natter számos portrét készített a helytartói családról. A Thoms kollekciot grof De Thoms gyűjtötte össze (1696-1746). Thoms fiatal éveiben a Giesseni (Nemetorszag) egyetemen történelmet tanult. Tőkéjét azonban spekulációkkal szerezte az angol déltengeri társaságnál. Köszönetképpen érdemeiért 1725-ben gróffá avatták. 1737-től teljesen a művészeteknek és tudományoknak szentelte magát, melyek mindig előszeretetét élvezték. 1740-ben beiratkozott a leideni egyetemre, ahol rangos tudósokkal is kapcsolatba került. Kőgyűjteménye 1741 és 1746 között jött létre.
Gyűjteményének leghíresebb darabjairól metszeteket készíttetett hogy publikálhassa azokat bevezető magyarázattal ellátva. Így például leírta a Lívia-kámea lelőhelyét és azt, hogy ő maga hogyan jutott hozzá ehhez a híres kámeához. Egy másik, nagyon szép darab a gyűjteményéből egy üvegpaszta, rajta egy táncoló szatír ábrájával. Thoms halála után gyűjteménye két kiskorú lánya javára el lett adva és így került IV. Willem birtokába. IV.Willem megvásárolta egy másik híres gyűjtő, nevezetesen Jacob de Wilde gyűjteményének egy részét is. De Wilde 1645-ben, Hágában született. A Fizetőmester hivatalát töltötte be az Admiralitásnál és ez által sok tengerésszel találkozott. Ezek néha antikvitásokat hoztak magukkal az utjaikról és vésett köveket, melyeket De Wilde gyűjtött. Emellett művészeti kereskedőktől is vásárolt és így felépített egy hatalmas antikvitás-gyűjteményt, melyet mások számára is hozzáférhetővé tett.Volt egy vendégkönyve, mely épségben megmaradt és ebből kitűnik, hogy sok rangos tudós és Peter Car is látogatást tett a múzeumában.
Ábra De Wilde Gemmae selecate Antiquae-jabol
Ábra De Wilde Gemmae selecate Antiquae-jabol
Kollekciójának egy részét De Wilde publikálta a ‘Gemmae Selectae Antiquae e Museo Jacobi de Wilde’ c. kiadványban. Bár De Wilde szakértőnek számított, az ő kollekciója sem mentes XVI. és XVII. századi imitációktól. A leveleit azonban egy valódi antik kővel pecsételte le: egy nicoloval, melyen Héraklész szerepel. Ennek oka gyaníthatóan az, hogy Héraklész külseje nagyon hasonlít a XVII. századi primitív afrikai és amerikai törzsek ábrázolásáéra.
1721-ben bekövetkezett halála után gyűjteményét eladták. Végül ennek nagy része IV. Willem helytartó birtokába került. Az ő fia V. Willem helytartó, Angliába történő távozásakor 1795-ben a franciák elől való menekülésnél mindenféle értéket magával vitt. Ezek közé tartozott a helytartói vésett kőgyűjtemény nagy része. A maradékot a francia megszállás idején Franciaországba szállították és ott különböző múzeumokban, kaptak helyet.
A francia megszállás után V. Willem király fia lett Hollandia királya. I. Willem király volt a hajtóerő az újraszervezés és a műgyűjtemények kiszélesítése mögött. Arra törekedett, hogy Hollandiát kulturális szempontból ismét fontos pozícióba helyezze. Amikor 1816-ban a Királyi Érmetárt megalapítottak, J.C.de Jongét nevezték ki elöljárónak. Lelkesítő vezetése alatt a vésett kövek gyűjteménye jelentősen kiszélesedett az 1816 és 1830 közötti években. A gyűjtemények megvásárlásához az anyagi eszközöket az állam teremtette elő, gyakran extra anyagi támogatással magától I.Willemtől. Előfordult az is, hogy I.Willem saját költségén saját magának vásárolt és ezt tarolásra az Érmetárba helyezte. Ez a mód jellemző volt az uralkodóház és a haza szoros kapcsolatára. Az uralkodás birtoklása és az államé akkor még nem voltak olyan szigorúan elválasztva mint mostanában. 1819-ban a király megvásárolta a Hemsterhuis gyűjteményt 50 000 guldenért és az Érmetárba helyezte. Frans Hemsterhuis gyűjtő és tudós volt, aki ifjú korától kezdve jártas volt az antik világban és kövek gyűjtésével foglalkozott, ugyanis ő az unokája volt magának a nagy gyűjtőnek, De Wildenek. Akkor a gyűjteménye még csak csekély részben állt antik kövekből. Ismeretes, hogy Hemsterhuis kapcsolatban állt olyan kővésnökökkel, mint pl. Natter és Schepp. De nem volt elég gyanakvó a gyűjteményében lévő kövekkel kapcsolatban. Számára elegendő volt az a gondolat, hogy a kövei az ‘antik idők szellemét’ adják vissza.
1821-ben a Smeth kollekció került eladásra. Mivel De Jonge ezt a gyűjteményt fontosnak találta, I.Willem ezt 14 000 guldenért megvásárolta és az Érmetárba helyezte megőrzésre.
A De Smeth kollekciót De Smeth báró gyűjtötte össze. (1710-1772) De Smeth bankár és kereskedő volt. Kapcsolatban volt Nagy Katalinnal Oroszországból és ő nevezte ki báróvá is. Az ő gyűjteményéről keveset tudunk, mert nem készült róla leltár. Csak De Jonge adott erről némi információt leveleiben, a megvásárlás kapcsán. A 92 kámea és a 323 intaglió végül 14 000 guldenért kelt el. Mivel De Smeth a nagyobb köveket egyértelműen előnyben részesítette, elég sok XVIII. századi mű volt a birtokában, így pl. aláírott darabok Nattertől. Emellett volt egy pár köve, melyeket most az Érmetár csúcsdarabjai közé számítunk: egy csodálatos, Dalion által szignált ametiszt, melyen egy tengeri istennőt ábrázol delfinháton és az intaglió a részeg szatírral, mely gyaníthatóan a kővésnök Hyllos által készült.
1822-ben a Van Hoorn–van Vlooswijck került megvásárolásra 6000 guldenért, a fennmaradó összeget, pedig a király biztosította. Van Hoorn–van Vlooswijck báró (Amszterdam 1742 – Párizs 1809) egyike volt hazánk legfontosabb XVIII. századi gyűjtőinek. Sokat tartózkodott Franciaországban és Olaszországban valamint Európa legelőkelőbb klasszicistáinak köreiben forgott, mint pl. Pichler, Mengs és Albani kardinális. Fiatal korától kezdve a művészet – és régészet tanulmányozásával foglalkozott. Élete során nagyszerű gyűjteményt hozott létre festményekből, szobrászati művekből, bútorokból és vésett kövekből. Halála után a gyűjtemény nagy részét azonban eladták.

 Nereida delfinháton
Aláírva: Dalion
A De Smeth kollekcióból származó ametiszt. 1. század második fele Kr. előtt.

 Image

1822-ben a vésett kő gyűjteményt felajánlották eladásra és I Willem támogatásával az Érmetár vette meg. A gyűjtemény eredetileg 800 kőből állt, de miután van Hoorn egy inasa ezek nagy részével eltűnt, csak 200 maradt meg belőlük. Ehhez a 200 példányhoz tartozik 60 nicolo es agát ,melyek aranyba foglalva Van Hoorn óraláncát alkotják. A leghosszabb lánc 50 kőből áll, melyből a többség (42 darab) római. Ezek között vannak ábrák istenekről és hősökről, de a hangsúly az állati ábrázolásúakon van.  Van Hoorn-Van Vlooswijck óralánca.
A kis láncban van 10 kő, melyből 7 római. Mindkét óralánc egyedülállónak számít három okból kifolyólag. Nagy mennyiségű antik kőből készültek, ismerjük az eredeti tulajdonost és készítőt és tipikus példái a XVIII. századi klasszikus ókor iránti érdeklődésnek. Merthogy azáltal, hogy a köveket egy használati tárgyba illesztették, egy nagy kőismerő és kőkedvelőnek - mint amilyen, pl. Van Hoorn-van Vlooswijck volt- sohasem kellett távol lennie kedvenc antik tárgyaitól. Az Érmetár gyűjteménye nemcsak nagy gyűjtemények felvásárlása által növekedett, hanem különböző különálló szerzemények által is. Festői figurák, mint pl. Rottiers* ezredes és Humbert* ezredes körutazásokat tettek, hogy ásatások és műkereskedelem által többek között az Érmetár számára antikvitásokat szerezzenek meg. Egy nagy szerzemény az Érmetár gyűjteményében a ‘nagy kámea’ megvásárlása volt. Ez a csúcsdarab és egészen biztosan a legnagyobb is a gyűjteményben, 50 000 guldenért személyesen I.Willem király által lett megvásárolva a Pabst–van Bingerden családtól.
1830 után vége lett az Érmetár vésett kőgyűjteménye növekedésének. Kevesebb pénz volt hozzáférhető vásárlásokra a belga felkeléssel kapcsolatos költségek miatt. A királyi támogatások is nagyrészt abbamaradtak, mert I.Willem, eltekintve a személyes pénzügyi veszteségtől, kiábrándulttá vált királysága elfelezése miatt.

(• * lásd F.Bastet Holdkőzátony.61.oldal)
(• * lásd J.L.Lapidaire-Ponsen hozzájárulását L.B.v.d.Meer Az Etruszkok c. könyvében.)

Továbbá szerepet játszott az a tény is, hogy az érdeklődés a klasszikus ókor iránt a saját szülőföld múltjának javára lecsökkent. Ez a megváltozott tartás a Romantika behatásának eredménye volt. Ezen felül a bizalmatlanság az antik kövek valódiságával kapcsolatban, mely az egész tudományos világra kihatott, szintén azt okozta, hogy a kőgyűjtés kevésbé nagyarányban történjen. Amikor rájöttek, hogy az Érmetár gyűjteményének nagy része nem antik darab és hogy az aláírások nagy része hamisítottnak tűnik, az eredeti lelkesedés elveszett.
A XX. században a kollekciót pozitívabban nézik. Mert antik kincsek kínálása mellett a gyűjtemény a kővéső művészet áttekintését is adja a XII.-től a XIX. századig. Emellett feltűnő a XVIII. századi kövek egy csoportja, melyben Natter munkája különleges helyet foglal el.
Több mint 1,5 évszázad gyűjtésének eredménye egy 2750 követ számláló kollekció, mely megmutatja, hogy kicsi műtárgyak is nagy érdeklődést érdemelnek.

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu