Drágakövek leírása
 
Rubin

 Színe: különféle piros

 Átlátszósága: átlátszatlantól az átlátszóig

 Mohs-keménysége: 9

 Kémiai összetétele: Al2O3 alumínium-oxid

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,766-1,774

 Fajsúlya: 3,97-4,05

 Max. kettőstörése: -0,008

 Hasíthatósága: nincs

 Diszperziója: 0,018

 Törése: aprókagylós, egyenetlen, szilánkos, rideg

 Pleokroizmusa: erős (dikroizmus): sárgáspiros, mély kárminpiros

 Kristályosodása: háromszöges (trigonális)

 Abszorpciója: 694.2, 692.8, 668.0, 659.2, 610.0-500.0, 476.5, 475.0, 468.5

 Kristályformája : (pszeudomorfoz) hatszöges prizmák vagy táblák, romboéder

 Fluoreszcenciája: erős, kárminpiros

Elnevezése a latin rubeus, középkori latin rubinus (piros) szóból származik.

  A rubin színe a beépülő nyomelemek mennyiségétől és minőségétől függően változik, az egészen világos rózsaszínűtől a legkedveltebb, ún. galambvér-vörösön át az egészen sötét bordóig, sőt barnás árnyalatúig. Sok esetben már a szín árnyalatáról következtethetünk a kő származási helyére, de gyakran az is előfordul, hogy a származási helyről kapott elnevezés elkezd „önálló életet élni”, és pl..: a megszokott színre azt mondjuk, hogy „sziámi rubin” függetlenül attól, hogy valóban Thaiföldről származik-e.

csiszolt rubin  A tiszta, csiszolásra alkalmas rubin a legdrágább kövek közé sorolható. A nagy (már az 1 ct. nagynak számít!) és tiszta rubinok ritkábban fordulnak elő, mint a hasonló méretű és tisztaságú gyémántok, így az ára is vetekszik, akár meg is haladhatja a gyémántét. Mivel a rubin 3 ct.-nál nagyobb drágakő-minőségű kristályokban összehasonlíthatatlanul ritkább, mint a gyémánt, így az ára is sokszorosa, akár tízszerese is lehet egy hasonlóan első osztályú 3 ct.-os gyémánthoz képest. Az ennél nagyobb kövek már fejedelmek kincseskamráiba, uralkodók koronakincsei közé tartoznak, szinte csak múzeumokban láthatjuk őket.

  A legnagyobb drágakő minőségű rubint Burmában találtak és 400 ct.-ot nyomott, és három részre darabolták.
Híres kövek, melyek különleges szépségűek és méretűek:

  - Edward-Rubin (167 ct.). A British Museum ásványtárában található egy szép rubinkristály, amelyet 1887-ben ajándékozott John Ruskin a múzeumnak az Indiában szolgáló és a brit világbirodalomna sok szolgálatot tevő Sir Herbert Edwardes (1819 - 68) tiszteletére. Fő érdeme az volt, hogy India kritikus napjaiban megtartotta a baráti viszonyt Afganisztánnal és a békét a Pandzsábban, és ezáltal meghosszabbította a brit uralmat Indiában. Az Edzvardes Rubin jó színű, áttetsző kő, nagy bazális síkot láthatunk rajta, benne háromszögletű jelekkel. Tömege 33,49 g 167 karát), vagyis a rubinok között egyedülálló
  - Reeves’ csillagrubin (138,7 ct.) a washingtoni Smitshonian Institute-ban
  - De Long csillagrubin (100ct.) New-York-i American Museum of Natural History-ban tekinthető meg.
  - a Béke rubin (Peace Ruby, 43 ct.) 1919-ben az első világháború befejeződésekor találták.
  A piros színű rubin allokromatikus (idegenszínű) ásvány. Színét az alumínium-oxidba nyomelemként beépülő 0,1-0,6 % krómtól (Cr) nyeri. Kimutattak a rubinokban egyéb elemeket is: titánt, szilíciumot, vasat, rezet, magnéziumot, mangánt, cinket, lelőhelyenként változó mennyiségben.

  A rubinok színe erősen változik a lelőhelynek megfelelően; legszebbek a burmai rubinok, ezek között van a legtöbb „galambvérvörös színű” kő. A Sziámiak (Thaiföldiek) általában barnásak, a Ceyloniak (Sri Lankaiak) pedig világosak, rózsaszínűek. A rubinok valódiságának Származási helyének a meghatározása szempontjából elsődleges jelentősége van a zárványoknak. Éppen ezért részletesebben foglalkozunk velük, megjelölve az egyes származási helyek jellegzetes zárványait.

Tekintettel arra, hogy a rubin színének teltsége, és keménysége is anizotrop, a drágakőcsiszolók a rubint úgy csiszolják, hogy ezt a két alaptulajdonságot használják fel az orientálásához. A kő felső lapját lehetőség szerint úgy helyezik el, hogy a legkellemesebb színt mutassa, ami nem mindig a legsötétebbet jelenti. Szépen véshető kő, de jelentős keménysége miatt nagyon lassan.
Tehát fontos tulajdonsága a pleokroizmusa. Mivel egy optikai tengelyű kristály, két színt láthatunk a dikroszkóp vagy dikroszkópokulár segítségével (dikroizrnus), az egyik sápadt sárgáspiros, a másik kárminpiros. Többszínűsége alapján eleve megkülönböztethető a piros üvegtől, spinelltől, gránáttól, mert ezek mind egyszerű törést mutatnak és nincs pleokroizmusuk.
               

Rubin kristályforma 

 Rubin kristályforma

Rubin kristályforma

  A korund trigonális rendszerben kristályosodik, kristályai azonban hatszögesek (pszeidomorfóza). Leggyakrabban lapos, hatszöges prizmákban fordul elő, különféle kiegészítő lapokkal, néha torzult oktaéderre is emlékeztet.
Keménysége 9-es és jelentős anizotrópiát (iránytól való függést) mutat: legkeményebb a bázison. Ezt a drágakőcsiszolóknak a kő megmunkálásánál figyelembe kell venniük. A rubinnak gyakorlatilag nincs hasadása. Gyakran találkozunk ikerkristályos szerkezettel, sőt lamellás (lemezes) ikresedéssel. A lamellás ikresedés szintetikus rubinoknál is gyakori.

   Összetéveszthető sok más piros színű kővel.
Leggyakrabban a spinellel, turmalinnal, cirkonnal: hiacint-tal, gránátokkal: piroppal, almandinnal, topázzal, esetleg a fluorittal is összetéveszthetjük.
  Több régi híres kőről kiderült, hogy nem is rubin, hanem spinell. Pl.: az angol korona „Fekete Herceg Rubinja” vagy az angol koronaékszerek egyik nyakékébe foglalt „Timur Rubin” (a spinell ilyen nagy méretben még ritkább mint a rubin!). Vagy, III. Gusztáv Svéd király által II. Katalin Orosz cárnőnek ajándékozott galambtojás nagyságú híres kövéről kiderült, hogy turmalin.
  Fontosabb lelőhelyei: Burma, Thaiföld, Sri Lanka, Tanzánia, Kenya.
Kevésbé fontos lelőhelyek: Afganisztán (kiaknázatlan elsődleges lelőhelyek), Ausztrália (Queensland), Brazília, Kambodzsa, Madagaszkár, Malawi, Pakisztán, Rhodézia (Zimbabwe), USA. (Montana, Észak-Karolina), található rubin és zafír Svájcban is, Tissen környékén. A legújabb lelőhelyeket Norvégiában találták, ezek jellegzetességeiről azonban még nem állnak rendelkezésre adatok

-----------------------------------------------------
  A rubin fontosabb lelőhelyeire jellemző zárványok leírásai:

  A rubint túlnyomórészt másodlagos lelőhelyekről, torkolatokból termelik ki. A legszebb színűeket mind a mai napig Burma szállítja. Itt Mogok környékén, dolomitos mészkőben keletkezett, és az üledékből nyerik ki.

 A burmai kövek jellegzetes ismérvei: egyenetlen, huzagos-pikkelyes színeloszlás. Gyakoriak a finom, rövid rutiltűk. A rutil vegyileg titán-dioxid (Ti02), nevét a latin rutilus (= vöröses) szóból kapta, vörösarany színéről igen magas a fénytörése (2,90). Számos drágakőben fordul elő, főleg tűszerűen kristályosodó zárvány formájában. Ha nagy, párhuzamos kötegeket alkotnak, a kőnek selymes fényhatást kölcsönözhetnek. Amennyiben a sűrű, köteges elhelyezkedés egymással szöget bezáró irányokban jelentkezik, aszterizmust is idézhet elő (csillag-rubinok). Az ilyen kövek a sűrű zárványok következtében legfeljebb áttetszőek. A szép csillag-hatás persze csak a gömbölyűre csiszolt (kaboson) köveken érvényesül. A burmai rubinokban levő rutiltűk orientáltak, a c-tengelyre merőlegesen helyezkednek el, egymással 120°-os szöget bezáró irányokban. A rutiltűk mellett találkozhatunk rövid, nyomott rutilkristályokkal is, amelyeken különösen jól látható az igen magas fénytörés, mikroszkópos vizsgálat során. Egyéb ásványzárványok közül gyakori: a spinell, amely apró oktaéder alakjáról ismerhető föl; a cirkon, rendszerint a körülötte látható feszültség udvarral. Ennek oka az, hogy a cirkon rendszerint igen kis mennyiségben radioaktív anyagokat (uránt vagy tóriumot) tartalmaz, és ezek sugárzásának hatására a cirkonzárvány körül kis udvar keletkezik, és néha apró, szabálytalan alakú repedések indulnak ki belőle. Gyakran akadunk a burmai rubinokban különös, apró háromfázisú
zárványokra, hegesedésekre, folyadékkal telt csatornákra, amelyek hajlott textilrostokra emlékeztetnek. Ezenkívül csillámpikkelyek is előfordulnak.
 A thaiföldi rubinokat az ország dél-keleti részében Chantabun megyében bányásszák. Szétmállott bazaltból származnak, zafír, gránát és cirkon társaságában. Jellegzetességük az enyhén barnás szín. Nincsenek bennük rutiltűk (így aszterizmussal sem találkozhatunk a sziámi rubinokban). Gyakori az ikresedés: egymásra majdnem merőleges, sakktáblaszerű mintát alkotó ikerlamellákban helyezkednek el az egyes alkotóelemek. Egyéb jellegzetes kristályzárványok: a gránátkristályok, amelyeket szabályos rendszerbeli alakjukról, sötét színükről ismerhetünk föl; a legömbölyödött plagioklászkristályok (nátrium-kálcium-tartalmú földpát). Találkozunk a sziámi rubinokban üreges zárványokkal is: hosszú, egyenes csatornákkal, hálószerű, egymással összeköttetésben levő folyadékzárványokból álló, fátyolra emlékeztető hegesedésekkel.
 Sri Lanka nem tartozik a nagy rubinszállítók közé sem mennyiség, sem minőség tekintetében. Vöröses, agyagos folyami hordalékból bányásszák, szintén másodlagos lelőhelyekről Ratnapura és Rakwana környékén. Az itteni rubinokat a világosabb szín jellemzi. Jellegzetes zárványaik a finom, orientált, hosszú rutiltűk (selymes fény és aszterizmus előfordul). Gyakoriak a legömbölyödött cirkonkristályok feszültségudvarral, míg a spinell-oktaéderek ritkábbak. A csillámok közül a muszkovit (kálium-aluminium-szilikát) fordul elő bennük, de ráakadhatunk a zárványok között gránátokra, kalcitra (mészpát, CaCO3) is. Ez utóbbit ebben az esetben vékony hatszöges lemezalakjáról ismerhetjük föl. A folyadékzárványok közül jellegzetesek a különálló folyadékcseppekből kialakult zászlók.
 Tanzánia viszonylag újabb rubinszállító. Különféle színűekkel rendelkezik: gyakoriak az ibolyás és a barnás árnyalatok. A tanzániai rubinokra jellemzőek az orientált növekedési sávok, a hajszálvékony rutiltűk (esetleg ritkán csillag-alakzatot is idézhetnek elő), spinellek, zoisit (tanzanit), világoszöld amfibolkristályok. Az üreges zárványok közül találhatunk vékony csatornákat és zászlókat, egymással nem közlekedő, különálló folyadékcseppekből. Gyakori a lamellás ikresedés.
 Ugyancsak újabb rubin-előfordulásnak számít a kenyai. Az itteni példányok igen sok zárványt tartalmaznak, és többnyire sötét színekben fordulnak elő, de akad közöttük egészen jó minőségű kövek is. Jellemző belső ismérveik a prizmás ásványzárványok, az üreges csatornák és zászlók.
-------
  Az abszorpciós spektruma (elnyelési színképe) is jellegzetes: a benne található króm elnyelési vonalakat mutat a pirosban, elnyelési sávot találhatunk a narancsban és a sárgában (a sárga szín gyakran nem is látható), majd újabb elnyelési sáv van az ibolyában. Ha nem nagyon jó a készülékünk vagy nem vagyunk jártasak a spektroszkópiában a vörösben mindig megfigyelhetjük az ún. krómvonalat vagy krómvonalakat. A valódi és a szintetikus rubinok spektrumképe között nincs különbség, Ugyanakkor föltétlenül eltér más piros kövekétől.

   Lumineszcencia:  UV-lámpa alatt a valódi rubinok általában sötétek maradnak vagy csak enyhén fluoreszkálnak, a szintézisek Viszont legtöbbször igen erősen. Nem győzzük azonban hangsúlyozni, hogy ezt az információt csak kiegészítő adalékként lehet a valódiság megállapításánál kezelni, mert mindkét oldalon vannak kivételek. Az UV-lámpát pl. kitűnően föl lehet használni tételben vásárolt rubinok valódiságának az ellenőrzésére, ha azokat kereskedőtől, valódiként vettük. Ilyenkor a tételt beöntjük az UV-lámpa sötétkamrájába, és kiemeljük belőle a világítóan fluoreszkáló darabokat. Ezeket azután gondosabban vizsgáljuk meg egyéb ismérveik (pl. törésmutatójuk, zárványaik) szempontjából, és e vizsgálat alapján döntsünk valódiságuk vagy szintézis voltuk mellett. Egy-egy kő vizsgálatához azonban ne a fluoreszcenciaval kezdjük a munkát, hanem a szokványos sorrendet kövessük.

 
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu