Drágakövek leírása
 
Smaragd

 Színe: világoszöld, sárgászöld, smaragdzöld, sötétzöld

 Átlátszósága: átlátszatlantól az átlátszóig

 Mohs-keménysége: 7,5-8

 Kémiai összetétele: BeAl2(Si6O18) berillium-alumínium-szilikát

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,576-1,582

 Fajsúlya: 2,67-2,78

 Max. kettőstörése: -0,006

 Hasíthatósága: tökéletlen a bázissal párhuzamosan

 Diszperziója: 0,014

 Törése: aprókagylós, egyenetlen, rideg

 Pleokroizmusa: jól látható: zöld, kékeszöldtől a sárgászöldig

 Kristályosodása: hexagonális

 Abszorpciója: 683.5, 680.6, 662.0, 646.0, 637.0, (606.0), (594.0), 630.0-580.0, 477.4, 472.5

 Kristályformája: hatszöges prizmák, oszlopok

 Fluoreszcenciája: nincs, kivéve a kolumbiai s.

  Elnevezése a görög szamaragdosz (=zöld kő) szóból származik, és eredetileg a zöld fluoritot (folypátot) meg a zöld üveget jelölte, de valószínűleg minden fellelhető zöld követ így neveztek. Smaragd kristály (Ausztria: Habachtal)

   Színe az átható „smaragdzöld” mint önálló színmegjelölés is él a köztudatban. Ez a legkeresettebb szín –mélyzöld- amely még zárványosan is többet ér, mint egy sápadt-zöld szinte tiszta kő. Allokromatikus ásvány, színt adó anyaga a króm. Előfordulhat még 0,15%-ig vanádium is. Színe fénynek, hőnek ellenáll, csak 700-800C  fokon változik, ezek a hőkezelt kövek. 

  Ritka a szép tiszta, kevés zárvánnyal rendelkező smaragd. Szinte mindig vannak benne begyógyult repedések, fátylak, gázhólyagok, folyadékzárványok, más kristályok. A zárványok –ha nem túl feltűnőek- nem számítanak hibának, inkább a valódiság lenyomatainak tekinthetjük őket. Színeloszlása gyakran egyenetlen sávos vagy foltos. Lelőhelyenként változnak a kövek fizikai tulajdonságai. Ezt különösen a fajsúly, fény- és kettőstörés valamint a pleokroizmus mérésekor kell figyelembe venni, a néha erős eltéréseket. Talán az egyetlen közös vonásuk a keletkezéséből adódó, a kőben lévő feszültségek, ridegség lehet. A smaragdok vizsgálatakor elsősorban a zárványokra kell támaszkodnunk, ezek segítenek eligazodni a lelőhelyet és valódiságot illetően. (Éppen ezért a lelőhelyekre jellemző zárványokat részletesen is leírjuk)

 Kedvet Image Smaragd kristály anyakőzetében ékszerkő. A tiszta, átlátszó darabokat leginkább fazattázák, leggyakrabban a smaragdcsiszolást alkalmazzák, amely egy lépcsőzetes, négyszögletű forma sarkain fazettákkal, a sérülések esélyének csökkentése érdekében. De szoktak készíteni briliáns, és egyéb csiszolt formákat is. A zavaros köveket kaboson (domború) formára szokták csiszolni. Véshető is. Már az ógörögök is készítettek egy-egy mesteri vésetet kisebb-nagyobb smaragdokba.

 A nagyméretű smaragdok híre és értéke nem marad el a híres gyémántokétól és rubinokétól. Néha akár több száz karátos darabokat is találnak, melyeket múzeumokban, koronakincsek közt láthatjuk, vagy fejedelmek tulajdonában tudhatjuk. 

  - Talán az egyik legkiemelkedőbb méretű smaragd, mely a bécsi kincstár értékes darabja, egy 12 cm magas 2205 ct.-os balzsamtartó korsó amit egy kristályból faragtak ki.
 - Egy másik jelentős méretű smaragd a Devonshire-smaragd, amely 276,79 g-ot (1383,95 ct.) nyom, színe pedig igazi smaragdzöld.1831-ben Don Pedro, Brazília excsászára, lemondása után visszatért Európába, és Devonshire hatodik hercegének csodálatos smaragdkristályt ajándékozott. A pompás drágakő a híres kolumbiai Muzo-bányából származott. Alakja a jellegzetes hatszöges prizma, egyik végén lapos, a másikon durva. A Muzo-bányából származó kövekre jellemző módon tele van zárványokkal és talán ez az oka, hogy nem darabolták föl ékkövek csiszolása végett.

    A smaragdok kialakulása a feltörekvő magma és az átalakult kőzetek kölcsönhatásakor jön létre. Ezért csak  pegmatit járatokban vagy azok közelében, üregek falára nőve találhatunk jó minőségű smaragdokat.
 A smaragdot szinte csak elsődleges lelőhelyekről, az anyakőzetből bányásszák. Minthogy fajsúlya közel áll a kvarcéhoz, alluvális torlatok alig lehetségesek, a másodlagos lelőhelyek ezért csak málladéklelőhelyek.

ImageImage Image Image Image 
 Összetéveszthető: zöld gránátokkal: uvarovit, grosszulár, demantoid–gránáttal; diopsziddal, dioptázzal, hiddenittel, peridottal, zöld turmalinnal. 

  Lelőhelyei: Kolumbia, India, Oroszország, Pakisztán, Brazília, Ausztrália, Ausztria, Afrika: Zambia Tanzánia

---------------------------------------------------------------------------------------------------
Lelőhelyekre jellemző zárványok:
  A legszebb színű köveket Kolumbia szolgáltatja. Számos lelőhely közül a legfontosabbak: Muzo, Chivor, Bosur, Gachala. Az anyakőzet mészpala. A kolumbiai smaragdok létrejöttében a metamorf és a hidrotermális hatás együttesen érvényesült. Ennek legjellegzetesebb következménye az, hogy a kolumbiai smaragdokban gyakran bukkanhatunk háromfázisú zárványokra. Ilyen esetben nem kell tovább kutatnunk a valódiságot alátámasztó érvek után; háromfázisú zárvány a smaragdoknál egyrészt eldönti a valódiságot (szintetikusokban sohasem fordul elő; vigyázat! ez csak a smaragdra vonatkozik), másrészt a származási helyet, hiszen kolumbiai lelőhelyeken (és újabban Tanzániában) érvényesült hidrotermális hatás e kövek kialakulásában. További jellegzetes zárvány, ill. zárványcsoport az ún. „kert”, amelyet a nemzetközi gyakorlat jardin (ejtsd: zsárden) francia szóval illet. Található továbbá a kolumbiai smaragdokban kalcit és pirit (szabályos rendszerben kristályosodó vas-szulfid: FeS2), amelyre a kocka alakú vagy ötszögtizenkettős kristályalakról ismerhetünk rá.
   Indiában a smaragdot kontaktmetamorf lelőhelyeken, biotitpala anyakőzetben találják. Jellegzetes zárványok a kristálytani főtengellyel (c-tengely) párhuzamos, orientáltan elhelyezkedő, vesszőre emlékeztető alakú ún. negatív kristályok. Ezek rendszerint kétfázisú zárványok: folyadékot és gázhólyagot foglalnak magukban.
  Oroszországban szintén biotitpalákban találják a smaragdot, jellegzetesen világos színekben (ún. szibériai smaragdok), bár nagyon Szép árnyalatúak is előkerülnek. Ezek is kontaktmetamorf ásványok társaságában jöttek létre. Jellegzetes zárványok: a biotit-csillám, az aktinolittűk (amfibol).
   Egészen friss ázsiai lelőhelyet fedeztek fel a hatvanas években Pakisztánban, a kasmíri határ közelében. A talált smaragdok nagyon jó minőségűek, de legföljebb 4,5 g (22,5 karát) nagyságúak. Új lelőhelyről lévén szó, még nem dolgozták föl a jellegzetes zárványokat.
 A brazíliai smaragdok anyakőzete átalakult mészkőgránitokban, ill. pegmatitokban. Jellegzetesen a világos kristályzárványok (ún. hó), sötét pontszerű zárványok, üreges csatornák, ecsetszerűen elhelyezkedő tűk.
    Ausztráliában is bányásznak smaragdot, amely gyakran lemezes ikresedést mutat. Ásványokat, nagy tűkristályokat tartalmaz, gyakran csoportosan.
  Ausztriában már kimerült, de valamikor kedvelt smaragdlelőhely volt Habaciztal. Az anyakőzet biotit és amfibolpala. Jellegzetes zárványai: biotitkristályok, amfiboltűk, falevelekre emlékeztető ilmenit (=titánvas: FeTiO3).
  Afrikának is számos lelőhelye van. Transvaalban a smaragd anyakőzete szintén biotit- és amfibolpala. Jellegzetes zárványai a biotitlemezkék, tremolittűk (közönséges amfibol), továbbá kalcitkristályok.
  Rhodesiában az anyakőzet pegmatitpala. Mint az összes többi, ezek is kontaktmetamorf lelőhelyek. Jellegzetes zárványként tremolit tűket találtak.
    A tanzániai lelőhelyek csak 1969 óta ismeretesek. Mint említettük, Kolumbia mellett ez az a másik terület, ahol a kontakt-metamorfózis mellett hidrotermális hatás is érvényesült a smaragdok keletkezésénél. Ennélfogva itt is találkozhatunk a smaragdokban háromfázisú zárványokkal. Előfordulnak még kocka alakú ásványzárványok, a hosszanti tengellyel párhuzamosan elhelyezkedő, rövid, cső alakú folyadékkal töltött csatornák. A tanzániai smaragdokban viszont nem találhatunk sem csillám, sem tű alakú zárványokat.

  A smaragd keresett és értékes drágakő, érthető tehát, hogy gyakran találkozunk különféle utánzataival. Leggyakoribbak az üvegutánzatok, amelyeket már a polariszkóp segítségével fölismerünk, hiszen egyszerű törést mutatnak. Még a nagyítós vizsgálat is legtöbbször eligazít bennünket, amikor meglátjuk az üvegre jellemző csorbulásokat, karcolásokat. A mikroszkópos vizsgálat során az üvegben eltűnnek a kisebb-nagyobb gázbuborékok, dermedési vonalak.
  Ravaszabbak a smaragddublettek és -triplettek. A leggyakoribb fajtái azok, amelyeknek felső része színtelen vagy gyenge színű berill, alsó része pedig zöld üveg (helyes elnevezése: berill-üveg dublett), továbbá a két színtelen vagy gyenge színű berillből álló színes ragasztóanyaggal összeillesztett berill-ragasztóanyag-berill triplettek. Akadnak más változatok is. Valamennyi felismerhető, ha a követ oldalirányban gondosan megvizsgáljuk, különösen pedig ha magas fénytörésű folyadékba helyezzük. Leggyakrabban már az is segít, ha a dublettet, vagy triplettet tiszta vízbe tesszük.
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu