A berill név azokat a berillcsoportba tartozó drágaköveket foglalja össze, melyek nem smaragdzöldek, ill. nem kékek. Minden más színt berillnek nevezünk.

  A berill drágakövek kémiai összetétele megegyezik a smaragdéval: Be3Al2(Si6O18) berillium-alumínium-szilikát és 5 %-ig különféle alkálifémeket és alkáliföldfémeket tartalmazhatnak

   Színük szerint külön elnevezést kaptak:

- Morganit: rózsaszínűtől az ibolyaszínig. Nevét Morgan amerikai bankárról és ásványgyűjtőről kapta. Színét a mangánnak köszönheti a gyengébb színű kövek hőkezeléssel javíthatók (ezek zárványmentesek). Fontosabb lelőhelyei: Brazília (Minas Gerais), Madagaszkár, Mozambik, Zimbabwe (Rhodézia), Délnyugat-Afrika, USA (Kalifornia)

- Heliodor: sárgás-zöld, világoszöld.  Nevét a görög heliosz ( =nap) és dorosz (=ajándék), „a nap ajándéka” szavak alapján kapta. Egyes feltételezések szerint 1910-ben fedezték fel Délnyugat-Afrikában, ekkor kapta elnevezését is. Bár már korábban is találtak hasonló színű berilleket Madagaszkár szigetén és Brazíliában. Színét vanádiumtól, mangántól, valamint urán-oxidtól kapja, ezért enyhén radioaktív sugárzás is mérhető rajtuk.

- Aranyberill színe a citrom-sárga és arany-sárga között mozog.  Színét valószínűleg avastól és a mangántól kapta. Fontos lelőhelyei: Ceylon, Délnyugat-Afrika.

- Goshenit a színtelen berill. Nevét, az amerikai Massachusetts államban levő Goshen lelőhelye után kapta.

 Az ókorban a (ma goshenitnek nevezett) berillt szemüvegek lencséjének alapanyagaként használták. A régi görögök vesekőhajtónak tartották. A legendák szerint a berill talizmánok sokáig megőrzik a szerelmet, és elűzi a szomorúságit, valamint óvja látásunkat, tisztánlátásunkat is. Maradtak ránk olyan régi receptek, melyek berillpor tiszta forrásvízbe áztatását, és a víz öt napon keresztüli fogyasztását javallják, mérgezéses tünetek gyógyítására, máj és gyomorpanaszokra. Állítólag a középkori jövendőmondók elengedhetetlen kristálygömbjét is berillből készítették.