Drágakövek leírása
 
Aranyberill, rózsaberill (morganit), zöld, zöldessárga berill (heliodor) és a színtelen változat

 Színe: színtelen, arany-sárga, sárga, sárgás-zöld, rózsaszínű

 Átlátszósága: átlátszatlantól az átlátszóig

 Mohs-keménysége: 7,5-8

 Kémiai összetétele: Be3Al2(Si6O18) berillium-alumínium-szilikát

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,570-1,600

 Fajsúlya: 2,68-2,87

 Max. kettőstörése: -0,006, -0,009 ig.

 Hasíthatósága: tökéletlen a bázissal párhuzamosan

 Diszperziója: 0,014

 Törése: aprókagylós, egyenetlen, rideg

 Pleokroizmusa: aranyberill gyenge: citromsárga, sárga; heliodor gyenge: aranysárga, zöldessárga; morganit jól látható: halvány rózsaszín, kékes rózsaszín; zöld berill jól látható: sárgászöld, kékeszöld

 Kristályosodása: hexagonális

 Abszorpciója: nem értékelhető

 Kristályformája: hatszöges prizmák, oszlopok

 Fluoreszcenciája: morganit gyenge:ibolya.

  A berill név azokat a berillcsoportba tartozó drágaköveket foglalja össze, melyek nem smaragdzöldek, ill. nem kékek. Minden más színt berillnek nevezünk.

  A berill drágakövek kémiai összetétele megegyezik a smaragdéval: Be3Al2(Si6O18) berillium-alumínium-szilikát és 5 %-ig különféle alkálifémeket és alkáliföldfémeket tartalmazhatnak

   Színük szerint külön elnevezést kaptak:

 - Morganit: rózsaszínűtől az ibolyaszínig. Nevét Morgan amerikai bankárról és ásványgyűjtőről kapta. Színét a mangánnak köszönheti a gyengébb színű kövek hőkezeléssel javíthatók (ezek zárványmentesek). Fontosabb lelőhelyei: Brazília (Minas Gerais), Madagaszkár, Mozambik, Zimbabwe (Rhodézia), Délnyugat-Afrika, USA (Kalifornia)
 - Heliodor: sárgás-zöld, világoszöld.  Nevét a görög heliosz ( =nap) és dorosz (=ajándék), „a nap ajándéka” szavak alapján kapta. Egyes feltételezések szerint 1910-ben fedezték fel Délnyugat-Afrikában, ekkor kapta elnevezését is. Bár már korábban is találtak hasonló színű berilleket Madagaszkár szigetén és Brazíliában. Színét vanádiumtól, mangántól, valamint urán-oxidtól kapja, ezért enyhén radioaktív sugárzás is mérhető rajtuk.
 - Aranyberill színe a citrom-sárga és arany-sárga között mozog.  Színét valószínűleg avastól és a mangántól kapta. Fontos lelőhelyei: Ceylon, Délnyugat-Afrika.
 - Goshenit a színtelen berill. Nevét, az amerikai Massachusetts államban levő Goshen lelőhelye után kapta.

 Az ókorban a (ma goshenitnek nevezett) berillt szemüvegek lencséjének alapanyagaként használták. A régi görögök vesekőhajtónak tartották. A legendák szerint a berill talizmánok sokáig megőrzik a szerelmet, és elűzi a szomorúságit, valamint óvja látásunkat, tisztánlátásunkat is. Maradtak ránk olyan régi receptek, melyek berillpor tiszta forrásvízbe áztatását, és a víz öt napon keresztüli fogyasztását javallják, mérgezéses tünetek gyógyítására, máj és gyomorpanaszokra. Állítólag a középkori jövendőmondók elengedhetetlen kristálygömbjét is berillből készítették.

 ImageImage Image Image Image 
  Zárványaik, alapvetően a berillcsoportra jellemzőek. Eltérések:
A morganit a legtöbb esetben zárványmentes. Ennek igen egyszerű praktikus oka van: a legtöbb, természetben található morganit viszonylag halvány színű, éppen ezért kb. 450 °C-on hőkezelésnek vetik alá, ez pedig csak zárványmentes anyaggal lehetséges. A folyadékzárványok eltérő hőtágulási együtthatója következtében, az erősen zárványos kövek hőkezelés közben szétrobbannának. A hőkezelés így sem veszélytelen: 1150 °C-on a morganit lemezekre esik szét a főtengely irányában való kiterjedés folytán, és porcelánszerűen fehérré, átlátszatlanná válik. Szerkezete azonban megmarad.

  Az aranyberillben is ritkák a zárványok. A madagaszkáriakban, a csatornákat kitöltő anyagként, két egymással nem elegyedő folyadékkal találkozunk, ezek valószínűleg víz és szénsav.

   A heliodor és a goshenit zárványai ugyanolyanok, mint az akvamariné.


 
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu