Aranyberill, rózsaberill (morganit), zöld, zöldessárga berill (heliodor) és a színtelen változat |
Színe: színtelen, arany-sárga, sárga, sárgás-zöld, rózsaszínű | Átlátszósága: átlátszatlantól az átlátszóig | Mohs-keménysége: 7,5-8 | Kémiai összetétele: Be3Al2(Si6O18) berillium-alumínium-szilikát | Karcszíne: fehér | Fő fénytörésmutatói: 1,570-1,600 | Fajsúlya: 2,68-2,87 | Max. kettőstörése: -0,006, -0,009 ig. | Hasíthatósága: tökéletlen a bázissal párhuzamosan | Diszperziója: 0,014 | Törése: aprókagylós, egyenetlen, rideg | Pleokroizmusa: aranyberill gyenge: citromsárga, sárga; heliodor gyenge: aranysárga, zöldessárga; morganit jól látható: halvány rózsaszín, kékes rózsaszín; zöld berill jól látható: sárgászöld, kékeszöld | Kristályosodása: hexagonális | Abszorpciója: nem értékelhető | Kristályformája: hatszöges prizmák, oszlopok | Fluoreszcenciája: morganit gyenge:ibolya. |
A berill név azokat a berillcsoportba tartozó drágaköveket foglalja össze, melyek nem smaragdzöldek, ill. nem kékek. Minden más színt berillnek nevezünk. A berill drágakövek kémiai összetétele megegyezik a smaragdéval: Be3Al2(Si6O18) berillium-alumínium-szilikát és 5 %-ig különféle alkálifémeket és alkáliföldfémeket tartalmazhatnak
Színük szerint külön elnevezést kaptak: - Morganit: rózsaszínűtől az ibolyaszínig. Nevét Morgan amerikai bankárról és ásványgyűjtőről kapta. Színét a mangánnak köszönheti a gyengébb színű kövek hőkezeléssel javíthatók (ezek zárványmentesek). Fontosabb lelőhelyei: Brazília (Minas Gerais), Madagaszkár, Mozambik, Zimbabwe (Rhodézia), Délnyugat-Afrika, USA (Kalifornia)
| - Heliodor: sárgás-zöld, világoszöld. Nevét a görög heliosz ( =nap) és dorosz (=ajándék), „a nap ajándéka” szavak alapján kapta. Egyes feltételezések szerint 1910-ben fedezték fel Délnyugat-Afrikában, ekkor kapta elnevezését is. Bár már korábban is találtak hasonló színű berilleket Madagaszkár szigetén és Brazíliában. Színét vanádiumtól, mangántól, valamint urán-oxidtól kapja, ezért enyhén radioaktív sugárzás is mérhető rajtuk.
| - Aranyberill színe a citrom-sárga és arany-sárga között mozog. Színét valószínűleg avastól és a mangántól kapta. Fontos lelőhelyei: Ceylon, Délnyugat-Afrika.
| - Goshenit a színtelen berill. Nevét, az amerikai Massachusetts államban levő Goshen lelőhelye után kapta. |
Az ókorban a (ma goshenitnek nevezett) berillt szemüvegek lencséjének alapanyagaként használták. A régi görögök vesekőhajtónak tartották. A legendák szerint a berill talizmánok sokáig megőrzik a szerelmet, és elűzi a szomorúságit, valamint óvja látásunkat, tisztánlátásunkat is. Maradtak ránk olyan régi receptek, melyek berillpor tiszta forrásvízbe áztatását, és a víz öt napon keresztüli fogyasztását javallják, mérgezéses tünetek gyógyítására, máj és gyomorpanaszokra. Állítólag a középkori jövendőmondók elengedhetetlen kristálygömbjét is berillből készítették.
Zárványaik, alapvetően a berillcsoportra jellemzőek. Eltérések: A morganit a legtöbb esetben zárványmentes. Ennek igen egyszerű praktikus oka van: a legtöbb, természetben található morganit viszonylag halvány színű, éppen ezért kb. 450 °C-on hőkezelésnek vetik alá, ez pedig csak zárványmentes anyaggal lehetséges. A folyadékzárványok eltérő hőtágulási együtthatója következtében, az erősen zárványos kövek hőkezelés közben szétrobbannának. A hőkezelés így sem veszélytelen: 1150 °C-on a morganit lemezekre esik szét a főtengely irányában való kiterjedés folytán, és porcelánszerűen fehérré, átlátszatlanná válik. Szerkezete azonban megmarad.
Az aranyberillben is ritkák a zárványok. A madagaszkáriakban, a csatornákat kitöltő anyagként, két egymással nem elegyedő folyadékkal találkozunk, ezek valószínűleg víz és szénsav.
A heliodor és a goshenit zárványai ugyanolyanok, mint az akvamariné.
|
|