Drágakövek leírása
 
Alexandrit

 Színe: színváltó: zöld vagy kékes zöld és piros vagy lila színek közt váltakozik

 Átlátszósága: átlátszatlantól az átlátszóig

 Mohs-keménysége: 8,5

 Kémiai összetétele: BeAl2O4 berillium-alumínium-oxid

 Karcszíne: fehér

 Fõ fénytörésmutatói: uráli:1,745-1,754; rhodesiai: 1,759-1,770

 Fajsúlya: 3,71; rhodesiai: 3,74

 Max. kettõstörése: uráli: 0,009; rhodesiai: 0,011

 Hasíthatósága: gyakorlatilag nincs, (tekintettel az ikresedésre!)

 Diszperziója: 0,015

 Törése: egyenetlen, gyengén kagylós

 Pleokroizmusa: nagyon erõs (trikoizmus): természetes fényben: sötétpiros, narancssárga, erõs zöld; mesterséges fényben: sötétpiros, sárgásvörös, sötétzöld.

 Kristályosodása: rombos

 Abszorpciója: 504,0; 495,0; 485,0; 445,0

 Kristályformája: (pszeudomorfóza) hatszöges hármas ikrek gyakran csíkozással

 Fluoreszcenciája: erõsen piros.

  Elnevezését II. Sándor cárról kapta, mert az elsõ alexandritot 1830-ban, a cár nagykorúvá válásának esztendejében találták, az Ural hegységben. Már elnevezésének eredete is sejteti fejedelmi mivoltát, hiszen az alexandrit egyike a legritkább és legkeresettebb színes drágaköveknek. A nagyon szép példányok fölöttébb értékesek (az 1 ct feletti kövek elérhetik a 100,000 $/ct árat is, ami az összes drágakõ közül a legmagasabb kereskedelmi árnak tekinthetõ), hiszen lelõhelyein egyszerûen nem találnak belõle, csak nagyon korlátozott számban, és azok közt is ritka a szép színváltású kõ. A minõségi alexandrit ára a magas nemzetközi igény miatt legutóbbi években emelkedett, ezért vásárolják (fõleg Japánban és az USA-ban) drágakõbefektetésként is. Ez a drágakõ sose válhat tömegcikké.  (nem így van ez pl. a gyémánttal, ahol túlbányászott mennyiségeket mesterségesen tartanak vissza a piactól, hogy ne essen le az ára)

  Legfontosabb, és egyben különleges tulajdonsága a színváltás: természetes fényben az alexandrit zöld, mesterséges megvilágításban piros színû. Minél tökéletesebb ez a tulajdonsága, minél kellemesebb és élénkebb színeket produkál a kõ annál értékesebb. (Értékcsökkentõnek tekinthetõ a barnás, vagy szürkés árnyalatok megjelenése bármely fényhatásnál) Nagy ritkán elõkerülnek olyan alexandritok is, melyek kékes színhatásúak. Ezek a kövek verõfényes napsütésben kék színt mutathatnak, míg félárnyékos helyen, vagy borult égnél nézve inkább zöld színûek, izzófényben nézve pedig lilának látszanak.  A színváltás magyarázata az ún. szelektív abszorpcióban és a mesterséges és természetes fény hullámhosszelosztásának a különbségében rejlik. A kristály erõsen elnyeli a sárga és a kék színt, ugyanakkor a nappali fényben több a zöld, mint a vörös, a mesterséges fényben pedig fordítva van. Létezik ugyancsak színváltó alexandrit macskaszem is.

  Alexandrit az Ural hegységnbõl.
 0,61ct, 0,329 ct, 0,396 ct
felsõ kép: (Budapest január közepén) verõfényes napsütés kora délután
alsó kép: izzófénynél készült
A jó minõségû kövek érzékenyen reagálnak a nap lemenetelre, vagy a félárnyékos helyeken létrejövõ fényváltozásokra is. Az sem mindegy, hogy milyen szögben esik a kõre a fény, és honnan nézzük a követ, mindez a pillanatnyi fényviszonyok függvényében jelenik meg akár egész finom színváltozásokban is. (a szerkesztõi tapasztalat, hogy digitálisan szinte lehetetlen szín hûen lefotózni ezeket a köveket. Gyakorlatilag a digitális fényképezõgépek mindig élénkebben, vagy egészen más színûnek jelenítik meg a köveket. Az itt látható képeket is két különbözõ típusú fényképezõgép segítségével sikerült a valósággal közel(!) azonos színben megmutatni. ) 

 Alexandrit természetes fényben, és mesterséges fényben. (szinte minden fényképezőgép más képet készít a kövek színéről)

 Alexandrit 0,396ct felprofil. Jól láthatóak a növekedéskor kialakult színsávok. Az alexandritot, ha szép tiszta és átlátszó, akkor fazettázni szokták, változatos csiszolási formákat felhasználva. Míg ha átlátszatlan színváltó kõrõl van szó, akkor kaboson csiszolást alkalmaznak.

  A híres darabok legnagyobbika egy 66 ct-os, nappali fényben sárgás fûzöld, mesterséges fényben pedig vörös kõ Ceylonból került elõ. Ma a washingtoni Smithsonian Institute-ban õrzik. Egy másik kiváló darab 28 ct. súlyú, amely szintén Ceylon szigetérõl került elõ. Természetes fényben telt, vörössel elegyedett zöld színû, ugyanakkor mesterséges fényben alig lehet megkülönböztetni a bíborvörös spinelltõl (,mint arról Kunz egy külön dolgozatában emlékezik meg). A legnagyobb nyers kristály amit megmértek 5724 gr.-ot nyomott, amit az Urálban találtak a Takovaya folyó körzetében találtak.

Természetes alexandrit kristály. jól látható fecskefark bevágásokkal.

  Kémiai összetétele ugyanaz, mint a tulajdonképpeni krizoberillé, nyomelemként viszont króm és vas épült bele Kristályformái igen sajátosak: legtöbbször hármasikrek, hatszög alakban  kifejlõdve, az oldalakon „fecskefark” bevágásokkal.
Az alexandrit zárványai nem jellegzetesek: csillámlemezek, finom repedések és hegek, lapos folyadékzárványokkal.   

Image 

  Érzékeny nyomásra, és nagy hõ hatására megváltoztatja színét. Figyelem a foglalásnál, forrasztásnál!

  Lelõhelyei közül legfontosabb az Urál, a Takovaja folyó, kb. 50 km-nyire Ék-r Szverdlovszktól. Anyakõzete
biotitpala ahol az alexandrit tulajdonképpen a smaragd kísérõ ásványa. Minõségileg mindmáig az uráli alexandritok a legszebbek, és talán a legkeresettebbek is, bár napjainkra ezek a lelõhelyek gyakorlatilag kimerültek, és csak néha kerül elõ egy-egy szép, általában apró kristály.
Srí Lanka déli részén, Kandy környékén ugyancsak bányásznak alexandritot. Itt sem gyakori ásvány. Minõsége nem éri el az uráliét, Viszont méretei nagyobbak: 12 g-ost (60 karát) is találtak.
Brazíliában három lelõhelye is van, mely lelõhelyekrõl kerülnek elõ kifejezetten szép színváltó darabok is, de többnyire ritkán mentesek a zavaró szürkés hatásoktól. Sajnos ezek a lelõhelyek is kezdenek kiapadni.
Napjainkban az egyik legnagyobb szállító India. Innen nagyon tiszta, szinte zárványmentes kövek kerülnek elõ, de sajnos a színváltásuk igen gyenge szokott lenni. Ritkaság a határozott színváltású kõ.

Kevésbé jelentõsek Burma, Tanzánia és Dél-Rhodesia, Madagaszkár, Zimbabwe. Ezeken a lelõhelyeken rendkívül ritkán kerülnek elõ szép színû, és jó színváltású kövek.

  Az alexandritot más ásvánnyal nem lehet összetéveszteni. Minthogy ritka, és jó minõségben nagyon szép és értékes drágakõ, többféle utánzatát, és már a szintézisét is gyártják.
A szintetikus úton létrehozott krizoberillbõl létezik alexandrit színû változat is. Ezeknek valamivel alacsonyabb a fénytörésmutatója, valamint zárványai a gyakorlott szakértõ számára egyértelmû bizonyítékoknak tekinthetõek.
 A szintetikus alexandrit színû korund (Verneuil-eljárással készül), a nyomelemek megfelelõ adagolásával. Megkülönböztetése mûszeres úton nem ütközik nehézségbe: mikroszkóposan láthatók az eljárásra jellemzõ hajlott növekedési sávok és az apró gázbuborékok. A kõ mérhetõ adatai (törésmutatók, kettõs törés, sûrûség) a korundra jellemzõk.
A szintetikus alexandrit színû spinell szintén Verneuil-eljárással készül. Megkülönböztetése már az elsõ mûszeres vizsgálatnál lehetséges: a polariszkópon egyszerû vagy anomál kettõs törést mutat, hiszen a spinell a szabályos rendszerben kristályosodik. Egyéb mérhetõ adatai is a spinellre jellemzõek. Mikroszkópban ugyancsak apró gázbuborékok láthatók, hajlott növekedési sávok viszont ritkán, mint általában a szintetikus spinelleknél. Léteznek gyenge minõségû üvegutánzatok, üveg-dublettek, -triplettek is. Ezek elkülönítése különösebb nehézség nélkül megoldható.

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu