Drágakövek leírása
 
Spinell

 Színe: színtelen, sárga, vöröses-barna, világoskék, rózsaszínű, sötétzöld, fekete

 Átlátszósága: átlátszó

 Mohs-keménysége: 8

 Kémiai összetétele: MgAl2O4 magnézium-alumínium-oxid

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,712-1736

 Fajsúlya: 3,58-3,61

 Max. kettőstörése: nincs

 Hasíthatósága: tökéletlen

 Diszperziója: 0,026

 Törése: kagylós, egyenetlen

 Pleokroizmusa: nincs

 Kristályosodása: szabályos

 Abszorpciója: 685.5, 684.0, 675.0, 665.0, 656.0, 650.0, 642.0, 595.0-490.0, 465.0, 455.0

 Kristályformája: oktaéder, ikrek, rombtizenkettős

 Fluoreszcenciája: pitos sp. Erős: piros; kék sp. Gyenge: pirosas vagy zöld; zöld sp. Genge: pirosas

  Elnevezésüket valószínűleg a latin spina (=csúcs) szóból kapták, tekintettel oktaéder alakú kristályformájukra, amelynek 6 csúcsa van. 

  Színei: piros, rózsaszínű, sárgás-vörös, bíborszínű, zöldes-kék, kék, ibolya, színtelen és fekete. Ritka közöttük az igazán szép darab. A legkeresettebb a piros. Ritka előfordulása miatt értéke különösen nagyobb darabok esetében a rubinéval vetekszik. A piros szín előidézője az alumínium helyett belépő 1- 2 % króm, a kéké a magnézium egy részének helyét elfoglaló két vegyértékű vas, cink, néha titán. A zöld szín részint az alumínium helyére belépő három vegyértékű vasnak, részint a magnézium helyére kerülő réznek tulajdonítható.

  Több híres spinellt is ismerünk: az 1862-es londoni világkiállításon bemutattak két igen nagy domborúra csiszolt spinellt is. Az egyiknek a súlya nyersen 197 ct., csiszolás után 81ct.-os követ, valamint egy 72ct.-os követ, ami csiszolatlanul 102 ct.-ot nyomott. Régebben a spinellt igen gyakran tévesztették össze a rubinnal. A világ három leghíresebb rubinjáról kiderült, hogy spinell. Az egyik a brit koronában található Fekete Herceg rubinja, a másik az ugyancsak a brit kincstárban lévő Timur rubin, a harmadik pedig a Münchenben levő és 1830-ban a wittelsbachi koronába foglalt spinell, amelyet annak idején szintén rubinnak tartottak. A spinell kristályok között az 1 ct.-os kövek gyakoriak, a 2-4 karát közti kövek is előfordulnak, az ennél nagyobbak már ritkaság számba mennek. a 10 ct. feletti kövek pedig múzeumok, fejedelmek gyűjteményeiben találhatóak

  A spinellek kémiai összetételükre nézve magnézium-alumínium-oxidok: MgAl2O4. A szabályos rendszerben kristályosodnak, leggyakoribb kristályformájuk az oktaéder vagy annak kombinációi, ritkán rombdodekaéder.

 ImageImage Image Image 
      
  Jellegzetes zárványai: nagy számban előforduló apró oktaéderkristályok (spinell), kalcit és dolomit (színtelen és kettős törésű), cirkonok feszültségudvarral, apatit, magnéziumcsillám, titanit, feszültség okozta hasadások és hegek. Nagy ritkán előfordulnak fekete, kék vagy szürkéskék csillagspinellek is. Magyarázatuk vitatott: Gübelin professzor szerint titanittűi kötegeinek, Strunz professzor szerint a kristályszerkezeti fölépítésének, az angol Webster szerint rutiltűknek Előfordulása: legtöbbször korundokkal együtt, azok kísérő ásványaként, másodlagos lelőhelyeken a legfontosabbak Felső-Burma, Sri Lanka; kevésbé jelentősek: Brazília, Ausztrália, USA.
  Az eddig tárgyaltakon kívül említést érdemel néhány egyéb spinell fajta is. Így a cinkspinell vagy gahnit, amely nevét Gahn svéd kémikusról kapta. A cinkspinell színe kék, a magnéziumot részben cink váltja fel benne. A pleonaszt vagy ceylanit fekete színű, amelyet annak köszönhet, hogy a Mg és az Al egy részét 2 és 3 vegyértékű vas helyettesíti. A krómspinell szintén fekete tulajdonképpen krómtartalmú pleonaszt.
 
  A spinellek több más drágakővel összetéveszthetők, elsősorban a rubinnal és a zafírral, melyek kettőstörő anyagok. Nehezebb a megkülönböztetni a piroptól, melynek mérhető adatai hasonlóak a sinelléhez. Műszerek hiányában, az azonosításra fölhasználhatjuk a pirop vastartalmát. Mérleg egyik serpenyőjébe dugót helyezünk, majd arra rátesszük a követ. Ezután kitáráljuk a mérleget, majd a kő fölé erős mágnest tartunk. Ha pirop a kő, a benne levő vasat a mágnes vonzza és a mérleg kibillen eredeti helyzetéből.
  A kereskedelemben igen gyakran találkozunk szintetikus spinellekkel, elsősorban igen tetszetős színeik miatt, amelyekkel más drágaköveket lehet utánozni. Kereskedelmi mennyiségben az 1920-as évek óta gyártják cseppolvasztásos eljárással, Verneuil-kályhákban. Megkülönböztetésük elsősorban azon alapul, hogy a természetes spinellekben az alumínium-oxid és a magnéziumoxid aránya 1:1, a szintézisekben pedig 1:3,3, Sőt 1:4. Ez nagy feszültséget okoz a kövekben, ezért mindig erős anomál kettős törést mutatnak. A szintetikus spinellek fizikai tulajdonságai: keménységük 8-as; sűrűségük: 3,63-3,64; törésmutatójuk 1,727 ± ±0,001; diszperziójuk 0,020.
Megkülönböztetésük egyrészt az erős anomál kettős törés alapján lehetséges. A valódi spinellek is mutatnak rendszerint kisebb anomál kettős törést, de soha nem olyan erőset, mint a szintetikus megfelelőik. Segítségünkre van a lumineszcencia is: a szintetikusok erősen, „mérges” színekben fluoreszkálnak. Mikroszkópos vizsgálatnál apró, csoportosan elhelyezkedő gázhólyagokat fedezhetünk fel bennük; a valódiakban ásványzárványokat találhatunk.




 
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu