Drágakövek leírása
 
Turmalin-csoport

 Színe: többszínű, színtelen, rózsaszínű, piros, sárga, barna, zöld, kék, ibolya, fekete.

 Átlátszósága: átlátszótól az átlátszatlanig

 Mohs-keménysége: 7-7,5

 Kémiai összetétele: (Na, Li, Ca) Fe”, Mg, Mn, Al)3 Al6 [(OH)4I(Bo3)Isi6 O18] bonyolult, változó összetételű alumínium-borát-szilikát

 Karcszíne: fehér

 Fő fénytörésmutatói: 1,616-1,652-ig

 Fajsúlya: összetételük szerint 3,02-3,26 között

 Max. kettőstörése: -0,014-től -0,044-ig

 Hasíthatósága: nincs

 Diszperziója: 0,017

 Törése: egyenetlen, aprókagylós, nagyon rideg

 Pleokroizmusa: gyakran szabad szemmel is jól látható, mindig az adott színre jellemzően erős, sötét szín – világos szín

 Kristályosodása: trigonális

 Abszorpciója: piros t.: 555,0; 537,0; 525,0-461,0; 456,0; 451,0; 528,0. zöld t.: 497,0; 461,0; 415,0

 Kristályformája: többnyire hosszúkás háromszögletű keresztmetszettel és kikerekedő oldalakkal, a főtengellyel párhuzamosan hosszanti sávozással, gyakran több prizma kombinációja.

 Fluoreszcenciája: színtelen t. gyenge: zöldeskék; halványsárga t. gyenge: sötétzöld; piros t. gyenge: pirosibolyás; rózsaszínű, barna, zöld, kék t.: nincs

  A turmalin a drágakövek legnagyobb és talán legérdekesebb családja közé tartozik.
Image    Elnevezése a szingaléz „turmali” szóból vezethető le, amely barna vagy piros drágakövet jelent. Már az ókorban ismert és használt drágakő volt, bár a mediterrán térségbe a Hollandok csak az 1700-as évek elején hozták be Ceylonból, ahol a bennszülöttek a hasonlószínű gránátokkal, cirkonokkal együtt „turmali”-nak neveztek.

 Jellemző színről szinte nem is beszélhetünk, mivel gyakorlatilag minden színben és árnyalatban megtalálható. Külön érdekessége, hogy többszínű kristályok is léteznek. Színük változhat a főtengely irányában, de erre merőlegesen is. Ez utóbbi irányban a többszínű turmalinokat dinnyeturmalinnak nevezzük. Gyakran több szín is egymás mellé társul, így akár 3-4-5 szín is rétegződhet.

Az egyes színeknek külön elnevezésük is van, bár ezek alkalmazása egyre inkább kimegy a divatból:Image

 - színtelen turmalin: akroit (görögből ugyanez) igen ritka;
 - rózsaszínű és piros turmalin: rubelit (latin rubeus = piros, görög litosz = kő) a legértékesebbnek tartottak a rubinszínű rubelitek.
 - ibolyaszínű turmalin: szibérit (szibériáról, mint az első ismert lelőhelyről kapta a nevét)
 - barna turmalin: drávit (a Dráva mellékéről sokat bányásztak belőle)
 - zöld turmalin: verdelit (latin viridis, olasz verde = zöld, görög litosz = kő)
 - kék turmalin: indigolit (indigo és litosz szavak összetételéből)

  Esztétikus megmunkálása igen bonyolult, nagyon nagy ridegsége, és az erős pleokroizmusa miatt. Vannak olyan erős pleokroizmussal rendelkező turmalinok, amiből ügyes tengelyelhelyezés esetén csiszolható olyan kocka, amit egyik oldaláról (tengelyre merőlegesen) szinte átlátszatlannak látunk, esetleg enyhe (pl.) zöld derengéssel. Ugyanazt a kockát elfordítva (tengellyel párhuzamosan) átlátszó kellemes zöld színű követ láthatunk. (Mindezekkel együtt általam nagyon kedvelt kőről van szó)

  Külön említést érdemelnek a helyenként előforduló turmalin-macskaszemek. Színük legtöbbször rózsaszín vagy zöld. A macskaszemhatás kötegszerűen elhelyezkedő zárványokra vagy más esetekben ugyanilyen csatornarendszerekre vezethető vissza.
Image 
  Érdekesség, hogy a turmalin rendkívül könnyen elektromos lesz. Dörzsölésre, hevítésre, nyomásra az egyik vége pozitív, a másik negatív töltésű lesz. Olyan szintű elektromos töltésre képes szert tenni, hogy kisebb papírdarabokat, porszemcséket is magához vonz. E tulajdonságát már a hollandok is ismerték és ezért „aschentrecker”-nek, az-az „hamuhúzó”-nak nevezték, mivel a hamut kihúzta a pipából. Ezt a tulajdonságot piro-, piezzoelektromosságnak hívjuk. További érdekesség, hogy elektromos áram hatására a kristály térfogatváltozáson megy át. Ennek a tulajdonságnak a kihasználásából született a kvarcóra. Ez a jelenség a kvarcnál lényegesen erősebb, így az iparban a kvarc terjedt el (pl.: a piezzós ön/gyújtók, kvarcórák, különböző rezonátorok, stb.)

 Image

Image 

Image 

               
  A turmalinokban sokféle zárvány található. A legjellegzetesebbek a hosszú, fonálszerű, nem orientált, szabálytalanul elhelyezkedő, folyadékkal és esetleg gázbuborékkal töltött csatornák (ezeket görög szóval trichiteknek -hajszálaknak- is nevezik). Ezenkívül, amfból (tremolit és aktinolit) tűk, a főtengellyel párhuzamos vékony kristályrostok is előfordulnak.

  Sok helyen bányásznak turmalint. A legfontosabb lelőhelyek: Brazília itt minden színben megtalálható, Sri Lanka, Burma, D-Ny. Afrika, Rhodesia (Zimbabwe), Tanzánia, Mozambik, Madagaszkár, USA. (Kalifornia, Maine, Kolorádó) Oroszország (Urál, Transzbajkália), Svájc (Tessin), stb.

  Nagy színgazdagsága miatt sok drágakővel összetéveszthető. Különösen az ametiszttel, andalúzittal, krizoberillel, citrinnel, füstkvarccal, hiddenittel, gránátokkal, peridottal, praziolittal, rubinnal, smaragddal, topázzal, vezuviánnal, cirkonnal, szint. zöld spinellel, üveggel, stb. A turmalin fontos ismertetője erős pleokroizmusa és nagy kettőstörése.
 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu