Fogalomtár
 
Karckeménység

A keménység kohéziós tulajdonság, amellyel az anyag felületének mechanikai behatásokkal szembeni ellenálló képességét tudjuk jellemezni.

  A drágakövek vizsgálatánál karckeménységi próbákat szoktunk végezni. A karckeménység az anyagok így az ásványok felületének az az ellenállása, amelyet egy másik anyaggal való karcolással szemben mutat. Ennek mértékét a Mohs-féle relatív skála 1-10 foka szerint adjuk meg:


 - 1. kréta - 1. fokozatba tartozó anyagok körömmel könnyen karcolhatók,
 - 2. gipsz - 2. fokozatba tartozók körömmel nehezebben karcolhatók.
 - 3. kalcit - 3. fokozatba tartozók tűvel könnyen karcolhatók,
 - 4. fluorit - 4. fokozatba tartozók tűvel nehezen, késsel könnyen karcolhatók,
 - 5. apatit - 5. fokozatba tartozó anyagok könnyen reszelhetők.
 - 6. földpát - 6. fokozatba tartozók reszelhetők,
 - 7. kvarc míg ettől fölfelé az anyagok karcolják az ablaküveget, amely általában 6. keménységű.
 - 8. topáz 
 - 9. korundA karckeménység vizsgálata csak nyers drágaköveknél
 - 10. gyémánt
 vagy kevéssé értékes csiszolt kövek nem feltűnő részein célszerű.

  E skálában minden nagyobb sorszámú ásvány karcolja a nála kisebb sorszámúakat. A Mohs-féle skálában az egyes fokozatok közötti eltérés különböző.A karckeménység iránytól függő tulajdonság, így találkozhatunk olyan ásványokkal, amelyeknél ez igen eltérő lehet. Tipikus esete a kianit vagy disztén, amelynek karckeménysége iránytól függően 4, 5 és 7 között változik.

A karckeménység vizsgálata csak nyers drágaköveknél vagy kevéssé értékes csiszolt kövek nem feltűnő részein célszerű.
 
Mivel az azonosítás céljára számos egyéb lehetőségünk van, a karcpróba alkalmazását lehetőleg kerüljük! A karckeménységi skála alsó öt fokozatában egyébként különösebb szakszerű felszerelés (karctűk) nélkül is eligazodhatunk:

 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu