Fogalomtár
 
Drágakövek keletkezése
  Földünk 6378 km sugarú, igen kis mértékben lapult gömb alakú égitest.
Image
a Földgolyó vázlatos metszete
Középpontja felé növekszik a nyomás és a hőmérséklet, és három fő övezetre osztható: legbelül van a mintegy 3500 km sugarú földmag, ettől kifelé helyezkedik el az ún. köpeny, majd kívül a csupán 40-75 km vastagságú szilárd kéreg. A Föld keletkezésére, szerkezetére filozófusok, geológusok többféle elméletet dolgoztak ki, bennünket azonban csupán a szilárd kéreg és a vele közvetlen érintkezésben álló olvadék, az ún. magma érdekel. A Föld szilárd kérgét kőzetek alkotják. Ezek többé-kevésbé meghatározott, egymástól elhatárolható szilárdtestegyedek, ásványok társulásaiból állnak. Közvetlenül vagy közvetve minden kőzet a magmából keletkezett. A szilárd földkéreg alatt elhelyezkedő magma szilikátolvadékból és ún. könnyen illó komponensekből áll. Hőmérséklete igen magas -1500 °C feletti -‚ de nem egészen egyenletes, hiszen a kéreghez közelebb eső részek hőmérséklete alacsonyabb. A hőmérsékleti különbségek a magmát állandó mozgásban tartják, a nagy hőmérséklet és az óriási nyomás a magma alkotórészeinek igen nagy energiát kölcsönöz. Az egymással szomszédos atomok másodpercenként 10 a13.on-szor ütköznek össze, és amikor a lassú lehűlés következtében energiájuk csökken, kémiai kötések jöhetnek létre az egyes atomok, majd atomcsoportok között, és így ún. kristálycsírák keletkeznek. Ezek lesznek a későbbiekben a kristálynövekedés középpontjai. Az atomok azonos, periodikusan ismétlődő elrendeződése maga a növekedés, amelynek során kristályos szerkezetre jellemző térrács épül föl. A keletkező ásvány szerkezetét, kémiai összetételét, alakját stb. alapvetően a képződési körülmények, nyomás, hőmérséklet, koncentráció határozzák meg.
  A kristályosodás tulajdonképpen már a magmán belül megindul és a kőzet és ásványképződésnek ezt a szakaszát intramagmás (magmán belüli) fázisnak nevezzük. A szilárd földkéreg okozta nagy nyomás következtében az olvadék igyekszik behatolni a kéreg minden hasadékába, és a föld felszíne irányába törekszik. Ezek a hasadékok általában nem nyúlnak föl a felszínig. Ahol igen, ott az olvadék láva alakjában a felszínre ömlik, és a kristályosodáshoz csak kevés idő áll rendelkezésre.
  Ha a magma felszínközeli régiókba tör, akkor megkezdődik a lassú lehűlése és lassú kristályosodása. Először a nagyobb sűrűségű anyagok kristályosodnak ki, mint a vas, nikkel, króm szulfidjai és oxidjai, és sűrűségüknél fogva lesüllyednek az izzó magmatömeg aljára. A hőmérséklet 1500-900 °C körül van, és a kristályképződésnek ezt a szakaszát nevezzük előkristályosodásnak. Jellegzetes ásványai pl. a kromit, a titanomagnetit és itt keletkezik a gyémánt.
 A következő fázisban ún. kőzetalkotó szilikátok képződnek. Ez a fő kristályosodási szakasz, amelynek hőmérséklete 900-700 °C. Előbb kovasavban szegény ásványok: biotit, augit, amfibol, peridot (olivin), majd kovasavban gazdag ásványok: kvarc, földpát és csillám keletkeznek. E szakaszba tartozik a drágakövek közül a gránát, labradorit, spinell, cirkon, apatit és a drágakő minőségű peridot.

  Az utókristályosodási szakaszban a főkristályosodás során visszamaradt, ún. magmamaradék jelentősen feldúsul könnyen illókban és ritkább elemekben. Ennek következtében megnő a nyomás, míg a hőmérséklet 700-500 °C-ra süllyed. Az utókristályosodás első, ún. pegmatitos fázisában hatalmas méretű, rendkívül tiszta állapotú kristályok jöhetnek létre. A drágakövek közül itt képződik a turmalin, berill, kunzit, cirkon stb. Zárványaik többnyire könnyen illó elemeket tartalmaznak (klór, fluor, bór, víz).

  A felszaporodó könnyen illók miatt, a magmamaradék igen aktív. Az egyre növekvő nyomás megrepeszti a környező kőzeteket, és a felszálló maradékoldat megtámadja a kőzetek ásványait. Ez a pneunzatolitos fázis, amely 500-374 °C-ig, a víz kritikus hőmérsékletéig tart. A keletkező Jellegzetes ásvány társulás: ónkő (kassziterit), topáz, fluorit.

  A víz kritikus hőmérséklete alatt (374 °C) az ásványok a kőzetek repedéseibe hatoló forró vizes oldatokból válnak ki, ún. teléreket képezve. Ehhez a hidrotermális fázishoz jelentős ércképződés kapcsolódik szulfidos, arzenides, antimonidos stb. formában. Az ércképződés szempontjából meddőnek számítanak a szilícium-dioxid változatok (kvarc, kalcedon, opál), amelyek a drágakövek népes csoportját adják. Ezenkívül létrejönnek még: fluorit, bant, rodokrozit, kalcit stb.
 A Föld mélyében lejátszódó gigászi folyamatok eredményeképpen az izzón folyó magmából egyre újabb kőzetek keletkeznek. A Föld felszínén ugyanakkor a hőmérsékleti változások, az esőzések, a folyamok, a szél stb. fokozatosan aprózzák, mállasztják a felszíni kőzeteket. Az ásványtörmelék képződési helyéről való elszállítása és lerakódása hatalmas méretű anyagátrendeződést jelent. Évmilliók folyamán vastag üledékréteg jött létre, amely szinte az egész földet beborítja, miközben az egyre mélyebbre kerülő rétegek fokozatosan kőzetté válnak. Az üledékes kőzetképződés a kőzetek és ásványok keletkezésének másik nagy folyamata.
 Felszíni viszonyok között, esetleg más ásványok átalakulásával is keletkezhetnek drágakövek. Ilyen a türkiz, malachit, azurit, krizokolla stb. Az üledékképződés folyamata a drágakövek felhalmozódása szempontjából nagy jelentőségű. A drágakövek keménységük, fajsúlyuk és ellenálló képességük folytán, a szállítás, lerakódás során elkülönülnek a többi ásványtól és így a hordalékban hasznosítható drágakő felhalmozódások alakulhatnak ki ún. másodlagos, harmadlagos lelőhelyek formájában.
 A néha igen terjedelmes vastagságot elérő hordalékrétegekben az egyirányú nyomás következtében palás kőzetek jönnek létre. Ezekben a palásság síkja (a pikkelyek elrendeződése) merőleges a legnagyobb feszültség irányára. A kristályos palák gyakran alkotják értékes drágakövek anyakőzeteit.
Üledékes vagy magmás kőzetek nyomás és hőmérséklet hatására végbemenő szilárd fázisú átalakulását ún. metamorfózisnak, a keletkezett kőzetet metamorf kőzetnek nevezzük. Ahol az átalakulás az üledék és a magma érintkezéséből keletkezik, ún. kontakt-metamorfózisról beszélünk, a létrejött kőzetek pedig ún. kontaktkőzetek. Sajátos keletkezésük eredményeképpen a kontakt-metamorfózis során kialakult drágakövek úgyszólván mindig tartalmaznak zárványokat. A metamorf ciklus legfontosabb drágakövei a smaragd, rubin, zafír, alexandrit, különféle spinellek, andaluzit, jáspis, vezuvián.
  Végső esetben, az igen nagy mélységben lejátszódó átalakulás visszavezethet a kőzetek és ásványok újabb részleges vagy teljes felolvadásához, ami újabb magma képződéshez vezet. Ezzel bezárul a kőzet- és ásványképződés teljes körforgása. A folyamatok valóságos képe azonban nem körforgásszerű, hanem spirális, hiszen ma már megállapított tény, hogy léteznek elsődleges és másodlagos magmák is.
A kőzet- és ásványképződés során föllépő felmérhetetlen nagyságú erők hatásának melléktermékeként jönnek létre vizsgálatunk tárgyai, a drágakövek.


 

Copyright(C ) 2007, Minden jog fentartva! Drágakővésnök.hu